Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Z.: A magyar szinészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón

lása által. Ebben az esetben mindkét városban hat-hat hónapos idényt kell a magyar színészetnek biztosítani. Kisebb színtársulatok számára négy kerületet kell létesíteni: nyugatszlovenszkóit: Komárom, Érsekújvár, Léva, Nyitra, Dunaszerdahely bevonásával, középszlovenszkóit: Ipolyság, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Tornaija városokkal, a szepesi városok és Eperjes alkotnák a negyedik, a ruszinszkói városok az ötödik kerületet.

Ennek az elgondolásnak ma már csupán kultúrtörténeti érdekessége van. Faragó Ödön, a kassai színigazgató memorandumban terjesztette Srobár teljhatalmú miniszter elé, de mint teljesíthetetlent visszautasították. A hivatalos álláspont már kezdettől az volt, hogy a szórvány magyarság városaiban hivatásos színtársulatnak nem szabad működnie. Ez a felfogás egyszersmindenkorra megfosztotta Nyitra, Besztercebánya, Igló, Lőcse, Késmárk és Eperjes magyarságát a szervezett színi kultúrától.

Nem célunk ennek a cikknek keretében a szlovenszkói és ruszinszkói magyar színészet tizenöt esztendejének viszontagságos történetét részletesen megírni. Csak rövid vázlatot adunk. Az első engedélyt az egyesített kassa-pozsonyi kerületre a kassai igazgató, Faragó Ödön kapta, több igazgatói engedélyt nem adtak ki. 1920 áprilisában Iglón és Eperjesen tart előadásokat Faragó, júliusban először megy Pozsonyba, ahol október végéig működik. 1922-ben már Losonc, Rimaszombat, Tornaija, Fülek közönségét látogatja meg váltakozó eredménnyel, de a rákövetkező dozsonyi idény teljes kudarccal végződik. Kassa újból lábra állítja a társulatot, de 1923 márciusában már újból el kell indítani Thespis kordáját. Még Rozsnyót és Rimaszombatot látogatja meg Faragó, de április 1ó-án elveszik engedélyét s azt Földes Dezső kapja meg.

Faragó első öt esztendejének mérlegében 2098 előadás erkölcsi sikere a plusz-tétel. Az anyagi egyensúlyt úgy ahogy állandóan Kassa billenti helyre, Pozsony — bizonyára Polgár mellőzése miatt — idegenkedve fogadja Faragót. A háború utáni évek emelkedő konjunktúrája s az a különös, lázas lelki állapot, amely a háború s az összeomlás után a féktelen szórakozások karjába hajtja a tömegeket, a színház üzletmenetét is biztosítja s a színészet a magasrendű