Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Z.: A magyar szinészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón

lelki kultúra ápolásával ezekben a vad időkben igazi missziót teljesít. Persze, a közönség teljesen kicserélődött. A földszinti zsöllyékbe s a páholyokba a szerencse felvetettjei ülnek s karzatra jár az az osztály, amelynek igazi lelki szükséglete a színház. Ám ennek a kicserélődésnek is meg van az a nagy értéke, hogy új rétegek telnek el a színi kultúra szeretetével.

Faragó öt esztendejének maradandó nevelő értéke volt. Megnevelte a közönséget, mert mint ízig-vérig művész és kultúrember jó előadásban irodalmi és zenei értékeket hozott s a komoly zenei és prózai drámát még kockázat mellett is művelte. Kitűnő színész nemzedéket nevelt, amivel az egyetemes magyar színházi kultúra fejlesztésében szerzett vitathatatlan érdemeket, végül színre merte hozni a szlovenszkói magyar szerzőket, Lányi Menyhértet, Merényi Gyulát, Sándor Imrét, Sebesi Ernőt, Sziklay Ferencet és Vécsey Zoltánt. Ha itt folytatója akad, ha utódai, mint sok mindenben, ebben is nem térnek el az ő vonalától, a szlovenszkói magyar drámaírás örvendetes tény s nem elérhetetlen ábránd volna.

A másik nagy érdeme Faragó működésének, hogy — felismerve a magyar kisebbség kultúrpolitikai hivatását — elsőnek közvetítette a modern cseh drámairodalom legkiválóbb termékeit a magyar közönségnek. A kassai színpad vállalta először a kultúrális híd szerepét és Karel

Čapek R.

U. R.-ja, Fr. Langer

Perifé

riája Faragó úttörő vállalkozásának sikeréré jutott el a magyar fővárosba.

Földes Dezső következett. Első vállalkozása azzal a tanúlsággal járt, hogy az anyagi és művészi szempontból biztosan meg nem alapozott kísérletezés kudarccal jár és mérhetetlen károkat okoz. Ezt a tanúlságot a ruszinszkói magyar színészetnek is meg kellett érnie Juhász Árpád kassai újságíró vállalkozásával.

Földes kudarccal végződött vállalkozása után a minisztérium ismét Faragónak adta az engedélyt. 1924 júniusában veszi át a kétségbeesett társulatot, vaskézzel újra fegyelmet teremt s a színház élén marad 1926 október 31-ig. Második színigazgatásának nevezetes dátuma 1926 január 5, amikor a magyar társadalom megünnepeli Faragó szlovenszkói színigazgatásának 4000-ik előadását. Ekkor alakul meg a helyi színpártoló egyesületek összevonásával az Országos