Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - V. Z.: Nemzeti megujhodás, nemzeti önismeret
NEMZETI MEGÚJHODÁS, NEMZETI ÖNISMERET A Magyarság Tárgyi Néprajzának megjelenése alkalmából A nemzet megújulásának szellemi és lelki alapja a nemzeti önismeret megismerése és tudatosítása azoknak az erőknek és képességeknek, értékeknek és tehetségeknek, amelyek a nemzeti kultúra legbecsesebb állományát teszik. A tudomány előlhalad a nemzet megújulásának munkájában és ezért a nemzeti önismeret útján a legfontosabb feladatok reá hárulnak. Akár a múlt emlékeiben búvárkodik, akár a jelent vizsgálja, nemzetnevelő munkát akkor végez, ha összegyűjti és helyeesn világítja meg azokat a tényeket, amelyek a nemzeti fejlődést hosszabb-rövidebb időre meghatározták s így hatásuknál fogva a nemzet kultúrállományának alapvető elemei. Régi iskolák régi módszeréivel kell ebben a munkálkodásban egyszer s mindenkorra leszámolni, a tényeknek, az okoknak, összefüggéseknek leplezetlen feltárása ad igaz tanulságot s végez nemzetnevelő munkát. Ennek szolgálatába áll be a tudomány mindazon ágaival, amelyek a nemzeti önismerethez vezetnek. Első helyen a történelem, a magistra vitae áll azok között s a fejlődés tárgyilagos ismertetésével mutat rá a nemzet életében váltakozó korszakok tanulságaira. A néprajz nemzeti kultúra tárgyi és szellemi hagyatékát vizsgálja s így ráirányítja a nemzet figyelmét a népi művelődés ősi talajára, arra a mélyföldre, amelyből a nemzeti művelődésnek éltető nedveit kell szívni. A földrajz megismerteti a nemzet lakóhelyét és vizsgálja azt a szoros kapcsolatot, amelyet az ember és föld örökös viaskodása teremtett meg. Az embertan a nemzettestet alkotó csoportok jegyeit fogja össze s megállapítja a nemzet embertani helyét és sajátosságait. Az összehasonlító nyelvészet a nyelv szókincsét vizsgálja, hogy így a nemzet eredetére és kultúrkapcsolataira derítsen fényt. Az irodalomtörténet a nemzeti lélek legegyénibb és legjellemzőbb megnyilvánulásaira ta
