Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Kritika - Féja Géza: Reményik Zsigmond: Mese habbal

előjoga. A „szélsőjobb" megteremtette a „fehér" irodalmat, mely azonban csak ismeretlen lapocskák buzgólkodásában él tovább. A szélsőbal hosszú évek, sőt évtizedek óta harsogja a „polgári" világrend halálát s hirdeti az új embert. De adós maradt az „új ember" megfogalmazásával. Ez mutatja, hogy írói bármennyire is tájtékoznak a „polgári rohadás" világa éllen, mégis: belőle nőttek, hozzá tartoznak s képtelenek elszakadni tőle.

Túl vagyunk azon, hogy Tart pour l'art-oskodással pálcát törjünk az író világnézetének kifejezett, akár hangos jelentkezése felett. Dehát legyen világnézet a világnézet, szuggeráljon valóban új életet. S ez hiányzik általában a harcos szélsőbal könyveiből...

Remenyik Zsigmond reqénye azonban a fontiekkel el nem intézhető. Egyszerűen beszélő stílus jelentkezik benne. A szatíra vad, ősi ereje jellemzi hangját s valóban: korszakos átalakulások alkalmával szokott elsősorban ez a hang jelentkezni. S tud bánni ezzel a hanggal: nyersen, kíméletlenül, vagánymódra, nyerseségével is folyton művészi meglepetést keltve. A vilánnézeti művek szokásos szent unalmát egy eredeti irói tehetség ízeivel fűszerezi.

Regénye különben vádirat a kispolgár ellen. S ha a szélsőbali gondolkodónak s világnézet-alkotónak nem is adunk igazat, igazat kelt adnunk az írónak, a művésznek. A polgári gondolat haldoklásának korszakába jutottunk, a polgári gondolat szol idarítása már nem elég a ma új társadalmi rendet s új életformát kereső emberének. Új szolidaritás kell, többre vágyik a polgári, liberális korszak emberi szolidaritásának mértékénél. Éppen ezért szatirikus mosollyal, vagv pedig szatirikus dühhel néz a kispolgárra. Reményiknél mind a két szemléletformát megtaláljuk.

Cassius úr, a kispolgár jellegzetes típusa, botlog s bukdácsol itten egy felemás világban mely még az övé, de már új életáramok is dolgoznak benne, tehát már egyszersmind nem is az övé. Remenyik mindaddig meg is bírja oldani írói feladatát, míg a valóságoknál marad s belőlük gyúr rejtett lényüket igazán megmutató torzképet. De azonnal elveszti lába alól a talajt, mihelyt föléjük kerekedve szintétikus megoldást akar nyújtani.

Persze szélsőbaloldali író ilyenkor azt a kifogást mondja, hogy világnézetének teljesebb kifejezése a büntető törvénykönyvbe ütközik. Viszont azonban ez <a védekezés ürügyül szolgálhat fél