Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Kritika - SZV: Marek Antal: Zsákucca - (sz. v.): Magyar folyóiratszemle
munkák számára is. Valószínűleg ott a hiba, hogy „a z ú j" végső s tiszta megfogalmazása Remenyikben sém történt meg. S körülbelül ez a baloldal sorozatos világbukásainak is egyik legfőbb oka. De mindezen túl: a mai magyar szatíra legjobbjaihoz tartozik. Igen komoly tehetség. Fejlődésében hinnünk kiéli. FÉJA GÉZA MARÉK ANTAL: ZSÁKUCCA. Marék Antal, ha el is származott Szlovenszkóról nemrég, mégis a fiatal szlovenszkói írógárda egyik jelentős tagjának tekinthető: lélekben nem vált el a szlovenszkói írástól s érzi közénktartózását. Legújabb regénye, melyet nemrég adott ki könyvalakban a pozsonyi Magyar Minerva, ugyan nem szlovenszkói problémával foglalkozik, sőt még csak úgynevezett „modern kérdés" tárgyalását sem tűzte tollhegyre, — a „Zsákucca" regénye az örök kérdést, a férfi s a nő sorsát tárgyalja, a magyar alföldi élet nehéz, terhes levegőjében. Ott lesz sajátosan magyar, ahol az Alföld életébe kapcsolja két ember sorsát: a dráma, mely regényében lefolyik, csak olyan környezetben válhatott emberi tragédiává, mint az alföldi miliő, fojtott levegőjével, embereinek kicsinyes életszemléletével, a kisvárosban megposhadt rosszakarattal. A kisvárosi életkörülmények idézték föl a tragédiát: a kisváros uccája a Zsákucca, amelybe végül is a nő élete beletorkollott. Másutt talán könnyebben megbocsátanák két embernek „nem egészen törvényes" engedelemmel egybefolyó sorsát, a regény városában azonban még nagyon a régi formák között éldegélnek az emberek s ezek a formák, mert régiek, még nem okvetlenül jók is. A régi formákkal kerül össze az asszony egész szerelme s a nő vesztett: önmagát pusztította el. Három ember drámája ez, de nem házassági háromszög. A három szereplő közül egy mindig passziv s csak akkor cselekszik, ha egy szereplő letűnt a színpadról. Galambosék szép, rendes családi életet élnek a vidéki városban: hivatásuk, hogy betöltsék az írást. Ekkor ismerkednek meg a szomszéd tanya birtokosával. Olga és a fiatal birtokos, Nyiri találkozása végzetes: nem tudják elfelejteni egymást. Érzik, hogy igazán egymásnak valók. Olga hű marad ugyan az urához, de Galambos, a férj, hamar meghal, az asszony egyedül marad s a rágalmak és a pletykák ellen Nyírinél keres védelmet. így találják meg egymást: végzetes szerelem fonja köréjük hálóját. Olga azonban érzi, hogy élete egyre inkább zsákuccába kerül s egy sötét éjszaka kútba veti magát. Finom, mélylelkű író munkája. Ismeri a férfi s a nő közötti őrök szakadékot, a végtelen küzdelmet, melyet a férfi s a nő vív egymással, egymás bírásáért. A regény lelki utalásokkal teljes, lélekrajza töretlen, különösen az utolsó akkordok zengenek szívből, lendülettel. Talán, mert pszihológiai regény: kevés benne a cselekmény. A regény nyugodt folyamágyából csak néhol csap ki, a részletekben nem lett volna baj, kissé több élénkség. A könyv különben szép kiállításban jelent meg, reméljük, követi a többi Marek-írás is. SZV. MAGYAR FOLYÓIRATSZEMLE Nyugat. Babits Mihály, akinek a közeljövőben jelenik meg „Az európai irodalom története" c., bizonyára jelentős kötete, bevezetést Is írt könyvéhez, amelyet teljes egészében közöl a február 15-iki Nyugat. Szerinte a világirodalom az emberiség tudatra ébredése. A költő különböző viszonyban lehet a tömeggel: de ez már nem tartozik az Irodalomhoz. A tömeg sötét. Az emberiség tudata kihagy, mint minden tudat. A gondolatok azonban egymásba fogóznak a sötétségen át. Ez
