Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

halál, a másik szüntelenül gyötörte magát, mert ha írt, egy gyönyörű múltat temetett s tudta, hogy ő is e halál által hal még.

Justh Zsigmond olyan Keresztelő János, ha most olvassa valaki, kénytelen az Ady-nemzedékre s az utána következőre gondolni. Hiszen: a magyar filozófia számára keresett nyomokat a népkultúrában, várta líránk idilli korszakát, gyökerekia látó társadalmi képet tervezett, parasztszínházat csinált — közben vérzett a tüdeje. Fölvetett egy kompozíciót, mely a faj győzedelmes, regenerációra képes erőinek a fölmutatása lett volna s kegyetlen ítélet a halnivalok ellen. Hát ehhez a kompozícióhoz akár négyöt jóerős tüdő is kellett volna s néki, szegénynek egy is alig volt. Ami azóta a magyar prózában történt: jórészben Justh Zsigmond álma volt. Csak Franciaországon át bírt hazafelé indulni, fel is hányták néki Zolát, kitől csak külsőségeket tanult, igazában Balzac volt a mestere. De különben is, tehetett-é róla szegény, hogy magyar tradíció semmiképen sem adatott neki. Érthető, hogy úgy menekült a parasztsághoz, mint beteg tüdeje a gyógyító éghajlathoz. Éppen ezért a parasztságot elsősorban etikai szemmel nézte. A felsőbb társadalmi rétegek csak analízisre adtak alkalmat, csak kóros képleteket mutattak. Megcsinálta tehát a paraszt apoteózis á t, a parasztság hit volt néki és végső remény.

Három érett, nagyobb lélekzetű munkája van. A „Pénz legendája" még Balzac nyomain jár. A „Gányó J u I c s a" a nyers paraszterő szelídséggé s tiszta, biztos hitté való szelídülésének, nemesedésének a története. A „F u i m u s" a magyar mágnások életébe hatol. Csupa szatíra és pontos analízis. Mesélni azonban sehogyansem bírt Justh Zsigmond. S nem is volt elsőrangú teremtő. A saját rétegét ismerte igazán, amely bomlott és haldoklóit. Olyan tisztánlátta ezt a bomlást, mint az orvos a betegség stádiumait, de nem érezte a líráját, mint Kaffka Margit és Török Gyula. A szórakoztató, áldzsentris, álproblémás magyar próza kialakulásának idején viszszanyúlt életünk gyökeréhez s elleplezett igazi problémáihoz. De a megrekedt magyar regényt nem tudta új remekművel tovább vinni.

Török Gyula legszebb könyve, a „Zöldköves gyűrű" vidéki kisvárosba visz minket, ahol Öz Jó