Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Osváth Tibor: Tovaris
dolgokat otthon elmeséli, nem akad majd ember, aki elhigyje neki. Ha elmondja, hogy... először is azt, mikor meglépett a fogolyvonatról... azután a nagy vándorlást, — elmeséli Varját a bakteri, a csendőröket a vonaton, akik tán még most is keresik. Meg ezt. Ezt a furcsa szánkózást. Hogy miért is? Mi okuk lehet, hogy néki bilétát adnak, amiért ezt a hallgatós urat elfuvarozza az állomásra? Lovas Miska egyenes derékkal ült a meleg szalmán és befelé nagyokat mosolygott magában. Úgy vélte, hogy ő az okosabbik, mert ő tudja, mit nyert. Szeljin birtok? Hát legyen Szeljin birtok. Prokopoff? Hát legyen Prokopoff. ★ Verhjegenszkben a falu második házában hallgató emberek fogadták őket. Két árva szót sem szóltak, csak átadták a cserelovakat. Ha ti úgy, én is úgy — gondolta Miska, fülébe húzta a sapkáját és se nem látott, se nem hallott, míg csak ki nem fordultak az útra. Ott azután újra hajrá, egész Taigáig. * Ott azután a városban valami iszonyú csodára érkeztek meg. Miska kapkodta fejét jobbra-balra, mindenütt összerebbent embercsoportokat látott. Mindenki izgatottan hadonászott a levegőben, nagy hangosan magyarázgattak egymásnak. Lépten-nyomon katonákból álló járőrökre bukkantak, melyeket mindenütt meghurráztak az emberek. — Itt valami ünnep van, — gondolta Miska és eszébe jutott karácsony. Azonnal számítani kezdte, hogy vájjon hazaérhet-e ő addig Kismarjába. Azonban nem ért rá végigszámítani a napokat, mert közben megérkeztek az állomásra. A csupaszképű fiatalember leugrott a szánról. — Hagyd itt, testvérkém, a lovakat, gyere be velem egy kicsit az állomásra, — mondta Miskának. Miska azt mondta rá, hogy harasó, magában pedig azt gondolta, hogy az a fiatalúr nem volt ott, ahol a bátorságot osztogatták, ha még a vasútra sem mer egyedül bemenni. Mikor azután bementek valami irodába, akkor látta Miska, hogy ez a csupaszképű valami atyafia lehet az irodásoknak, mert amikor belépni látták, egyszerre mindnyájan felugráltak, körülvették, kezét szorongatták, ölelték, csókolták és rettentő lelkendezéssel karattyolták körül. Egyszerre mind töb
