Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Lányi Menyhért: Az anyaföld rajongója
ken úribb birtok is, szebb is, jövedelmezőbb is és olcsóbban is megkaphatod... Csak súnyított: — Nem érted te ezt. Olyan ez, mint mikor egy szép asszony megkíván egy gyöngysort. ígérhetsz te neki szebbet is, jobbat is, neki csak az kell. Aztán meg eszerint csináltam meg már a terveimet valahol a texasi istállóban ... Nehéz volna felforgatni. Elnézett, a csizmája orrával rajzolgatott a porba, talán szégyelte is az érzékenységét. Nem is lehetett kibeszélni belőle. Úgy járt naphosszat, akár a holdkóros, szégyelte magát az emberek előtt, a szavát nem lehetett venni, még engem is került. Egyszer aztán — nála mindig így jött az elhatározás — elkapta az uccán a fiatalságot: — Gyertek el este a Központiba, nagy muri lesz, tűzijátékkal. — Senkise tudta, mire invitál, de jókedvű volt, friss és elégedett. Ott is volt bizony minden valamirevaló ember estére a Központiban. A Gyurka frakkban, ünnepi arccal... bankettre terített asztalok, dupla banda, még a kaszírnő is extrán kikészítve. — Tán megvetted a birtokot, arra a nagy cécó, — vallattam. — Majd meglátod, — súnyított ravaszúl. — Az ördög bújt belé. Valósággal öntözte a pezsgőt, a banda csak néki húzott, kurjantott, csárdásra perdítette a lihegő kaszírnőt, tükröt zúzott, még tán a plafont is kirúgta. Éjfélre azonban hirtelen elkomolyodott. Töltetett mindenkivel és így töltött bilikommal oda invitálta a vendégsereget a nagy tükrös ablakhoz. Az arca szinte áhitatos volt a boldogságtól. — Most, uraim, igyunk a nagy tűzijátékra. Tényleg, ahogy éjfélt kondított a toronyóra, egyszerre vörös lett az égbolt. A park alvó fái fölött fellobbant a tűz... a kastély mind a négy sarkán... Egy pillanat se telt belé, mintha serény kezek élesztgetnék, átharapódzott a gazdasági épületekre... Nem maradt ott tűz nélkül, még a legutolsó zsellérház se... Rohant is mindenki az oltásra. Csak Gyurka maradt. Néztem... Az arca keserűre fordúlt, földhözvágta a poharat és a feje ráesett a riadt kaszírnő vállára ... Keservesen zokogott... Reggelre aztán bekopogtattak hozzám a csendőrök két szepegő öreg cseléddel, akik bevallották, hogy Gyurka bíztatgatta őket a gyújtogatásra. Nem
