Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Lányi Menyhért: Az anyaföld rajongója
rakott kézzel hivalkodott, hol a fejét rázta, hol a vállát húzogatta, vagy a tenyerét fordítgatta húsos felével kifelé, akármilyen tűzre is gyúlt a Gyurka. Csák a hangosabb szót hallhattam, hogy: ki se számíthatja, miket invesztált... aztán meg egyáltalán, nagyon kedvére van ez a gazdaság. Hiába Ígérte Gyurka, hogy megfizet ő minden szögecskéért... Nem, hallani se akar róla: — Minek adja? Hogy drága pénzen másikat vásároljon? Aztán abba is idő telne, míg beleszokna. Nem ... szó se lehet, kérem ... Gyurka kedvtelenül jött haza, de azért lángolt benne a bizakodás. — Meg akar zsarolni a csiszlik — mosolyogta ravaszdin —, de egye a kő. Várt egypár napig, pedig már sütötte a talpát a türelmetlenség, hogy percig nem állhatott egy helyen... aztán mégis csak zablát rakott a türelmetlenségére. Megkerülte, telekügynököket küldött a nyakára... mesébeillő árakat kínált... Semmi... A ravasz varga nem akart megválni a földtől. Gyanút fogott. Biztosan aranyat vagy szenet fedezett fel az a furfangos amerikánus a földjén, azért kínálja érte a halom pénzt... És hát ha annyit adna érte, akkor neki is biztosan megéri azt az árat... Látták is kora reggel a cselédek, amint a földeket járta és le hajolt egy különösebb göröngyért vagy kőért... Már furdalta az ördög... Gyurkában pedig kezdett lanyhúlni a bizakodás. Már nem járt olyan sebbel-lobbal, méregetni a saját határát, nem terveit, nem is dudorászott. Ott gúnynyasztott napok: hosszat a szoba mélyén. A szemében különös gonosz tűz égett... ravasz és könyörtelen hadicseleken törte a fejét. Egyszer aztán, mint akit az ördög kapott a hátára, berohant a városba a megyei rokonsághoz. Sose kunyorálgatott, de most mégis ráfanyalodott... Tán a megyei uraságoknak sikerül majd egy kis adósajtolással, vagy tekintéllyel odahatni, hogy eladja a birtokot... Úgy gondolom rá is izentek egy kis úri bíztatással, dehát semmi látszatja nem volt. Fizette a dupla adót is a látatlan kincsre. És hát hiába... mégis csak az ő szerzett birtoka ... Ezzel aztán be is dugúlt minden remény... Későn kelő lett, semmise érdekelte, szidta az országot, kormányt, rokonságot akiktől még ennyi csekélységet se várt el az atyafija. Éjszakánként kimaradt, inni kezdett. — Ne bomolj _ vigasztalgattam. — Van a környé
