Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Lányi Menyhért: Az anyaföld rajongója

mégis ki kellett inni magamból. El is ment azonmód Newyorkba... és... és vagy öt éve se tellett belé... egy nyári estén betoppan hozzám Gyurka. Testes volt, férfias, gyönyörű szál legény. És hogy belépett, az volt a kérdése: Van-e sok szappanod? mert sokat kell lemosnia arról a kézről, ami most újra úri kéz lesz... Az ám, megtollasodott. Hogy miképpen? Newyorkban lézengett és valami fürge zsidó fiú megsúgta neki, hogy Massachusetben egy olyan forrást találtak, amiben a sánták egy nap alatt kigyógyulnak. A famernépség meg azt súgdossa, hogy az Üdvözítő járt ott, onnan a csoda. Ebből meg az következik, hogy egy hét se telik bele és felmennek a massachuseti telkek árai. Vett is telket, minden pénzén, amit cselédsorban összekuporgatott és hát be is vált a csoda. Aztán saját farmja lett, dolgozott, nem aludt, kipréselt a földből minden szemernyi erőt és most itt a dollárral bélelt bugyeláris. Már azon este fel akart menni a kastélyba. Alig tartóztathattam. De nem is aludt egész éjszaka ...

Kora reggel már ököllel kopogtatott a kastély rácsos kapuján, pedig hát újfajta csengő is díszelgett az ócska cikornya szomszédságában. De az új gazdának nem volt ilyen sietős a dolog, fent időzött Pesten és pár napig nem is igen lehetett számítani rá. Nehéz napok voltak ezek. Gyurkában szinte ámulatba ejtő új energiák gyűltek, egy percig se találta helyét. Ha !kint jártunk a szántókon, fel szeretett volna forgatni mindent. Oktatott, nevelt, birkózott nehéz maradiságommal.

Hogy majd ő megmutatja, mi az amerikai belterjes gazdálkodás, hogy mi zsiványok vagyunk a földdel szemben és még így is sovány a termésünk. Ha pedig odahaza maradt, körmölt egész áldott nap, íveket rótt tele. Azt hittem, talán az új gazdálkodás tervei, de ahogy bepillantottam, láttam hogy bizony nem szárnyaló láz az, hanem egyszerű névsor. Gondosan öszszefundált számadás régi dolgokról, emberekről, akik ott voltak, amikor kidobták az apai jussból, nyelvöltögető zsellérek, megjutalmazandó hűséges cselédek, meg az a két csendőr is...

Végre aztán megjött az új tulajdonos. Csak úgy az udvar közepén tárgyaltak, mint akiknek nincs titkolni valójuk. A kerítés mögül figveltem őket, mert féltettem Gyurkát a hirtelenségétől. A vargaember zsebre-