Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Lányi Menyhért: Az anyaföld rajongója

KZ ANYAFÖLD RAJONGÓJA

— No,

mondja már el, mi volt azzal a Szentimreyvel, — nógatták az akaratos pesti lányok.

Károly kedvetlenül feszengett a szalon finom plüss székén, fordítgatta a fejét, ujjával bővítette a szokatlan kemény gallért, ide-odaforgott, szóval vidéki gavallérok módjára berzenkedett. Nagyon kellemetlen titkot csiklandoznak ki az emberből azok az ellenállhatatlan lánykezefc ilyenkor.

•— Nem önöknek való, — törölgette a homlokát — olyan história ez, amit vérrel kell megérteni. Abbizony. Akire mezítlábas kora óta nem ugyanaz a bolthajtásos szoba borúit, akinek nem volt „saját" kúriája, meg aki nem mondja sohse „a mi jegenyénk", „a mi szántónk", „ami tanyánk", meg akire a béres sohasem köszönt úgy „nemzetes uram", az bizony azt mondaná rá, tébolydába való őrült volt. Pedig bizony nem volt az, még csak eszelős sem, csak éppen az emberek nem tudják megérteni.

— Ejnye

no, de kiváncsivá teszi az embert, — nógatják pajkoskodó haraggal a lányok. — De most elmondja ám... különben el se hisszük magának.

— Hát,

egye a manó... Úgyis mindig maguknak van igazuk. Onnan kezdem, hogy a jó barátságba épp úgy beleszületik az ember, mint a legközelebbi rokonságba. Sőt, talán még jobban, mert teszem, az ember még a saját édesapjára is megharagudhat, vagy valami porszem hull a testvéri szeretetbe és egy életig is megakadhat a rokonság masinája, hanem az igazi barátság holtig tartó rokonság. Eddig tudom, hogy nem hisznek nekem... Hanem az én Szentimrey Gyurka barátommal ilyen tartós barátságra születtünk össze. Barátom volt már a dedós pádban, vékonyabb, gyengébb volt, mint én a falusi iskola bimbózó legényei között, és bizony nekem kellett olykor letörleszteni a pofonokat, amikkel adós maradt egyik-másik tenyeresebb parasztcsemetének. De bizony az én diákbarátságomnak volt még nehezebb feladata is. Teszem, mikor imponálni kellett a gazdag zsidó gyáros fiának, akivel Gyurka barátom könnyelműen nyakkendőpárbajba kezdett. Mert ott már nem hadügyminiszternek kellett lenni a Gyurka