Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Sinka István: Kelet siratása. Anonymus Szomorúsága

kis fenyőgaly. A keze fején karcolások, beszédesebbek, mint a cirillbetűs könyörgés, amit a Mária-kép hátára rovott oda.

N. JACZKÓ OLGA

KELET SÍRATÁSA

Mert fáj néha a mi

keleti lelkünk

s csak

álmodunk mindig a szemeinkkel, ó: ólomnyoszoiyánkon azért hevertünk és azért futottunk idegen mesgyén, téli erdőn — a siratok is azért sirattak és azért hullt utánunk a szétfolyt csillag is az égről, mely aztán tüzes hamuval betemette naptollú szárnyunkat, hogy ne szállhassunk keletre, ó, keletre.

ANONYMUS SZOMORÚSÁGA

„Boltívek, oszlopok és biborfüggönyök alól vittem — a lelkem Ázsia köveire s mértem a mélyet Skithia vizein s a nap felé küldtem a halottakat én, hogy az időik és az elmúltak arca mind-mind az én boldog vállaimhoz érjen... ... És engemet mégis: úgy zár most magába ez a hallgató márvány akár a sír... És előttem is

olyan árván pereg csak az elzúdúló időben itt minden mese, mintha fekete

mélybe hullana

valami végtelen, távozó, keleti moraj."

SINKA ISTVÁN