Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Áprily Lajos verseiből (Tutajok. Esti párbeszéd. Vers vagy te is. Új középkor. Rönk a Tiszán. Igy akarta a sors

VERS VAGY TE IS

Indulsz. A mozdony sürget már dohogva és a tavaszba messze-fut veled.

Ne vidd a vádat és a bút magaddal, hogy hűvös szóval megsértettelek.

Vers vagy Te is. Ezért van harc közöttünk. Rég vívom érted a művész-tusát.

Ki a hibás, ha túlságos közelből nem hallom lelked tiszta ritmusát?

Ki a hibás, ha néha feltolulva egy kusza hang harmóniádba tép és gúnnyal int szivárványos magasban a büszke, győzhetetlen eszme-kép?

Vers vagy Te is. A harcban meg nem érzed, hogy míg hozzád ér, bennem fáj a gáncs.

A fájó gáncs nem céltalan civódás

s kedves, nem ok, hogy érte vissza bánts...

Már távolodsz. A gép repít robogva.

Nem is tudod, hogy most lettél enyém. Varázs-ütésre dallamod kiépül s zengő egész vagy, zengő költemény.