Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Áprily Lajos verseiből (Tutajok. Esti párbeszéd. Vers vagy te is. Új középkor. Rönk a Tiszán. Igy akarta a sors

ÚJ KÖZÉPKOR

Testvér, a földről szökni kezd a fény s goromba gyolcsig vedlik itt a pompa. Törd össze tükröd, vesd le álruhád: nincs menedéked, csak a katakomba.

Palotáidba csóvát sújt a szél, csillárodat egy vak villám kioltja.

Készíts kanócot, s gyűjtsd a mécs-olajt, Sötét világ a sírok kriptaboltja.

Fenn szó vakított, szikkasztott a fény — zsoltár-fogantatok a hosszú éjek.

Ös ritmusokra árnyak ringanak és ismét aknamélyből zúg az ének.

Látóbb a lélek, mint a macskaszem s lázas szemek közt tisztán áll az oltár. Szódról lefoszlik minden cifraság s szív-ezredek dobbannak, hogyha szóltál.

Sors szánt feletted, romlás tornyosul, a végítélet részeg lába tombol.

S mint újszülött-hang, győztes-érdesen új lélek Krisztus-hangja sír a romból.