Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Áprily Lajos verseiből (Tutajok. Esti párbeszéd. Vers vagy te is. Új középkor. Rönk a Tiszán. Igy akarta a sors
ESTI PÁRBESZÉD „Nézd: csillagot hajít az ég, tüzes futárt szalaszt keletnek..." Halott futárt. A csillagok milyen káprázva megrémegnek. „Halott futárt. Mi is futunk titok-postával nemsokára..." — Sötét hídnál átnyergelünk a hollószinű paripára. „Csak élet várna: fényes ég, egy part, ahol örök sugár van..." — Az unokád arcára sütsz, ha visszasütsz a holdsugárban. „Neked pedig, néked talán egy csöndes csillag jut szobául..." — S ahol lakom, az ablakom a szomszéd csillagokra bámul. „... Vagy mindkettőnket, úgy lehet a semmiség fehér bölcsője ringat..." — S a napsugár, a napsugár, a napsugár sem sejti sírjainkat.
/
