Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Simándy Pál: Áprily Lajos költészete
lődésében: az Erdélytől való elszakadással kapcsolatban. Mintha az Áprily költészete az Erdélytől való elszakadással művészi tárgyat és formát kapott volna. Van Áprilynek egy világitóan szép költeménye: „Vers vagy Te is!" A kedvest illeti ezzel a látomással, akinek „túlságos közelből nem hallja lelke tiszta ritmusát". Ámde a mozdony épen dohogva indúl vele. S a költőben föltisztúl a lenyűgöző élmény! Már távolodsz. A gép röpít robogva, Nem is tudod, hogy most lettél enyém. Varázsütésre dallamod kiépül, Zengő egész vagy, zengő költemény. Erdély, az eltávolodás által: ez a vers, ez a zengő költemény lett Áprily számára. Az elvesztett Erdély költővé tette őt. Költészete konkrét művészi tárgyat kapott az elvesztett haza siratásában; annak tájai, emberei, emlékei után való nosztalgiában. Ebből az altitüdből születtek legszebb versei, a mindenik között legelső: ..Rönk a Tiszán" is, ez az új sorozatnak címet adó és Ravasz Lászlónak ajánlott verse; amelyben a konkrét képek naturalizmusa drámai és sodró erővel váltódik át a révület expressziójába. A művészi tárgy megtalálása önkéntelenül maga után vonja a művészi kifejezés megfelelő formáit és eszközeit is. A konkrét tárgynak konkrét művészi látás fölei meg. Áprilynek megelőző költészetében erős harcot kellett megvívnia a reflexió formái ellen a művészi látás tisztaságáért. Költészete könnyen jutott e iküzdelemben idegen művészi megoldások szuggeoztiója alá. Ez a hatás sokféle. Épúgy utal Várady Antal fantasztikum epikájára, mint Arany reflexió költészetére és Ady balladaszimbolikájára. Ezek a hatások fokozatosan tűnnek el és adnak helyet a költő egyéni látomásainak és révületeinek.
