Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Simándy Pál: Áprily Lajos költészete

5.

Igaz, igaz: Áprily bánata konkrét tárgyat és művészi formát talál Erdély síratásában. És mégis... Mintha mégiscsak másról és többről lenne itt szó, ha Áprily titkát bolygatjuk Sokszor úgy érzi az ember, hogy Áprilynél Erdély síratása mégis csak ürügy és megbánás a névtelen bánattal, a lélek ismeretlen titkával. Mintha több, mélyebb és szélesebb áramok lopnák itt magukat a vers védelme, a mindig szabályos rithmus és veretes sorok zárt fegyelme alatt.

Áprilynek — legújabb versei között — van egy megállító költeménye: „Arythmia''. Ebben a versben ilyeneket beszél a költő:

Az én tántorgó, lázas rithmusom romló világok összetört zenéje...

Ágyam mellett eszelős asszony áll, bomlott sörényű múzsa...

Ámulva kérdjük: honnan ez a látomás? Mert: hol a tántorgó, lázas rhytmus Áprily nyugalmas és mindig szabályos költészetében? És hol vannak a bomlott sörényű Múzsa ihletésének nyomai e szelíd és halk költészetben?

Vagy: talán épen itt lappangana a titok, a költő rejtélye? A költőé, aki nem mer hallgatni Múzsájára? Az arythmia egy vágyálom képe lesz talán?

De ha ez így van, úgy az árúló vers nemcsak a titok nyitja, hanem egybén egy új fejlődés ígérete is.

Ó, ezekkel a boszorkányos tehetségű erdélyi poétákkal sohasem jöhet egészen tisztába az ember.

SIMÁNDY PÁL.