Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 2. szám - Színház - Teleszky Anna: Zenei figyelő
Xraussnak e zseniális mű minden szépségének bemutatására. A köteles udvariasságot messze túlszárnyalta az a figyelmesség, melylyel a világhírű osztrák énekkar műsorába iktatta a magyar szerzők műveit. így a közreműködő Viorica Ursuleac kamaraénekesnő hatalmas erejű drámai szopránjával zajos sikert ért el Strauss művein kívül Hubay dalaival. Hubay Jenő kórusai. Korányi Frigyes vallásos dala és Kodály: Mátrai képek töltötték ki a műsor második felét. Ez utóbbinak volt az est legnagyobb közönségsikere. Még így, német nyelven előadva is, tökéletesen érvényre jut Kodály művészetében a valódi, meghamisítatlan magyar népi elemnek és szellemnek átütő ereje. Ez a mű is példája annak, hogy avatott mester kezében, a primitiv mátrai népdalok az együttes énekkel kifejezhető változatos dallamszövésnek, hangfestésnek és ritmikai kombinációknak zseniális kihasználásával mint válnak nemzetközi értékekké. Bartókban nemcsak az új magyar zenei honfoglalás egyik nagystílű vezérét tisztelhetjük, ki felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a folklóré kutatás nyomában feltáruló nemzeti értékek világszínvonalra emelésével, hanem internacionális viszonylatban is egyike a ma élő legnagyobb zeneszerzőknek. Annál inkább különös, hogy míg külföldön egyre-másra aratja sikereit, — idehaza mint komponista alig szólal meg a pódiumon. Valósággal ritkaságszámba megy egyegy Bartók bemutató, sőt évfordulói múlnak el kellő és megérdemelt megemlékezés nélkül. Pedig hogy a bartóki művészet milyen naqy és lelkes közönséget tud vonzani, bizonyította az Űj Magyar Zeneegyesület által rendezett Bartók-est. Bartók azok közé a zsenik közé tartozik, akiknél az idő előrehaladása csupán előnyt jelent. Bizonyos agyonünnepelt tehetségek művei számtalan esetben, alig félszázad leforgása után eltűnnek egy-egy letűnő kor rájukhulló törmelékei alatt; míg a valódi értékekre épp az idő nyomja rá a halhatatlanság bélyegét. Bartók műveinek egyedülálló művészi értéke mind erőteljesebben bontakozik ki a ráhulló évek során s önmagából sugárzó erejével tárja fel szépségeit. Ezt a hatást érezhettük ki szerzői estjén bemutatott régebbi szerzeményeit hallva. Az ismert és népszerű Három etude zongorára, a két hegedűre irt duó, a második vonósnégyes és a népdalfeldolgozások szereztek igaz gyönyörűséget a hallgatóságnak. A kamarazenét részben Örszágh Tivadar és Salgó Sándor, másrészt az Országh-Friss együttes tolmácsolta, míg a dalokat Basililides Mária és a Budai dalárda adták elő utólérhetetlen művészettel. A hangverseny fénypontja azonban a második vonósnégyes volt. E mű csodálatos és megdöbbentően látomásszerű szépsége teljes szuggesztív erejével bontakozott ki előttünk. Bartók művészetének összetevői: a barbár elementáris kitörések és a merész fantáziával elénk vetített ősemberi indulatok, egv új zenei klaszszicizmust jelentő formaművészetbe foglalva alkotják ebben a műben a költő kinyilatkoztatásszerű mondanivalóit. S mindezen keresztül Bartók magyar szellemének megnyilatkozását* érezzük ki a dübörgő ritmusok lüktetésében, a tágas rónákon fölfakadó, végtelen szomorúságé melódiák hullámaiban, amelyek mélyről fakadóan revelálják a magyar psziché elrejtett mélységeit. TELESZKY ANNA.
