Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 2. szám - Janko Hrušovský: Pompilió Madonnája. (Ford. Farkas István)
POMPILIÓ MADONNÁJA Janko Hrušovský Az öreg Pompilió egész álló nap az esquiliniai Santa Maria Maggiore székesegyház oldalbejáratánál ült. Erről a templomról az antik olasz művészet ismerői azt a merész állítást kockáztatják meg, hogy a nagy Cin quecento legpompásabb alkotása, és hogy a vonalak nemességében még Michel Angelo bazilikája sem hasonlítható hozzá. A nyomorék Pompiliónak mind a két lába hiányzott és soha sem gondolt rá, nem is tudta, hogy naprólnapra milyen csodálatos homlokzatok alatt üldögél, vagy milyen művészi értéket jelent az a korinthusi oszlop, melyhez bűnös testét szokta támasztani. Ha értett volna klasszikus ősei nyelvén, észrevette volna a magasan feje fölött levő, aranyozott felírást is: „Jöjjetek mindnyájan az Úr hajlékába!" Sajnos, Pompilió még kevésbbé klasszikus ősei nyelvén sem tudott olvasni, és így történt, hogy álló ötven esztendeig kint maradt a bejárat előtt, s még csak egyetlen, futó tekintetet sem vethetett az Istenanya templomának titokzatos belsejébe. Hej, hiszen ha tőle függne, talán négy, oltárra való gyertyára is áldozna koldus keresetéből azért a gyönyörűségért, hogy a Madonnát oltára előtt köszönthesse. De hogy juthatna oda? Vájjon nem istenkáromlás lenne-e a szentegyház fölséges csöndjét az ő kis járó kocsija bűnös kerekeinek zörgésével háborgatni? Ó, ól Az öreg Pompilió tudja, hogy mi illik! Meg aztán Bernardo atya be sem engedné őt, aki tisztátalan és bűzt áraszt magából. Pompilió még nagyon jól visszaemlékezik arra a reggelre, amikor újból el
