Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 2. szám - Zerdahelyi József: Ha leesik a hó
Társzekerek csikorogtak a falu közt egy hétig. Betontéglát, cserepet, homokot hordtak, meg a kiszabott tetőzetet hozták és más egyéb anyagot. Kőművesek, betonosok, ácsok állottak hozzá és összerakták a kész darabokat, még beillesztgették a nagy tükörablakot, ajtót, cserépkályhát építettek, drótot húztak, porcelláncsigákat vertek a falba. Semmi se volt az egész. Csak valami leveleket írtak alá a közjegyzőnél. És kivevődött a fiadzó pénz. Őszre kirepített az öreg házból a fiatalja. És befészkelt az új házba. A világos, tágas szobákba. A gyárban szabott szélességbe. A hideg házba. A hideg házba. Pavel nem ment velük. Egy ér cseppenhetett meg benne és egy szemernyit előrehajlott tőle a feje. De a szekeréről nem maradt le soha és hordta a keresetet a közösbe rendesen. ★ A bő tavaszra kövér nyár teljesedett, de valami zugás lakott benne, mint, amikor jeges felhő közeledik. Gondba hajlott nép indult a falvakból és fekete tömegre gyűlt a városok környékén. Paveléktől ketten vették a kezükbe a katonaládát. Az apa meg a fia. Az öreg maradt az asszony és gyereknéppel. De segített neki a világ is. Nagy becse lett a munkának, meg a falusi jószágnak. Fizették a rátát, pedig nem is hajtotta senki. A harmadik háborús télen aztán rádőlt egy szálfa Megfeküdte a bajt és mikor sokidőre asszonysírás közt lábra állott, mély horpadás volt a melle. Az úgy is maradt. Attól aztán öregsorba esett és a kemence mellett forgatta a fejében a régi világot.
