Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 2. szám - Zerdahelyi József: Ha leesik a hó
Pedig sokat mondták neki az új világot. Szabadság. Hazajöttek a katonák. A jegyzőt megszalasztották. A zsidó ablakát beverték. A gyári munkások sztrájkba léptek. A falu tűzre valót gazolt a büszke szálakból. Kirabolták a hatósági lisztdepókat. A szabadságnak más hangja is volt. Forradalom. Vörös zászló alatt... A nemzeti tanács döntött... Új haza! Beszélték a nemzet felszabadulásét. Új rendcsinálás érkezett. És új láz nézett a szemekből. Respublika. És szakadt a bőség a sok szegénységre. A munkabéreket háromszorosára emelték. Behozták a nyolcórai munkaidőt. Földet osztottak. És fitymálták a templomjárást. Pavel nem értette az idő hangját, csak élte a régi életét a nagy boldogság közepében. És ránézett az égre. Áldotta Istent. És száguldott felettük az idő. Fogahijja támadt a boldogságnak hamar. Hazajött az ember a gyárból. A földre nézett. — Elsejétől csak három nap dolgozunk a hatból. Gond telepedett a házra, de csak beleszokott a nép. Egyszer éppen a télre készülő falu közé csapott a hír. — Becsukják a gyárat. A gyári műhelyekből kiköltöztek a gépek. A kormos falak közűi halálszag áradt és lomhán és sötéten terült szét az embereken.
