Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Zerdahelyi József: Ha leesik a hó

HA LEESIK A HÓ .

Pavel Soják akkor taposta a nyolcvanharmadik esztendejét.

A buboskemence tövében vert vackot és onnan tekintett ki a ház ablakán a sovány falumozgás lábára, mert hogy az ablak alig két araszra pislogott a kerek kőből rakott járda felett. Most meg még más baj is volt. Telefagyott a négy kicsiny üvegtábla jégvirággal és Pavel negyednaptól csak úgy használhatja az ablakot, ha kerek lyukat lehel a fagyásba.

Pedig most gyakran odatette a lyuk alá a szemét. Az égre forgatta, azt kémlelte nagy buzgósággal és nyugtalansággal. Sűrű gond ült a homlokára, mert hogy megfogyatkozott a ház körül a munka meg a garas és Pavel onnan várta a segítséget. A hóeséstől.

Máskülönben csak annyi dolga volt, hogy rakott a tűzre. Igaz, hogy azt sokat csinálta, mert a vagy két szál fenyőág, amit egyszerre a parázsra vetett, rövid tűzéletet fakasztott. Két öreg lépés kellett a vacoktcl a tűznyílásig, kettő meg vissza. Ezt járta egész álló nap, még éccaka is, mert az is a vackon múlott, csak hogy ilyenkor a két lábát is felhúzta és magamellé fektette.

Olykor még abba is fogyott az ereje, hogy hozott az ereszalá gyűjtött aprófából. De ez ritkán történt, mert gondolt vele a lánya, aki ott lakott az úrával meg a hat gyerekével az egy szekérjárás széles udvar másik oldalán, az új házban. Pavel lakása csak olyan volt mellette, akár a cigányputri a falu tövében, öreg ház volt. Több mint ötven esztendeje tartotta ki a mezítelen fatestét napnak, esőnek, hónak és öregre