Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
a kocsiról, az egyik csendőrhöz ment, az idősebbikhez, akiről az apát, a viláq minden családjának együttérző ösztönös jóságát olvasta le. Elővette minden német tudományát. — Tudja, bácsi, az anyósomhoz megyünk, mert mi menyasszony vagyunk, meg vőlegény . . . ő a vőlegényem . . . úgy-e szabad? . . . Minden kérés a szemében égett, átmelegítette a kemény csendőrzubbonyt, a hideg csendőrszem lassan engedett, mint a jég koratavasszal, de engedett és meleg tavaszi jósággá olvadt. Az öregebbik intett a fiatalabbaknak, megfordultak, nem is köszöntek, szégvelték a jóságukat, mert katonabluz alati szégyen a jóság és mentek a maguk útjára. A kocsis a lovak közié' csapott. A nehézén túl voltak az átkelésnek, de hátra volt még a bevonulás a városba. Ha így, csomagokkal tetézett kocsin beállít Iván két idegen nővel, a legelső uiccasarki rendőr megállítja őket. Iván gondolt erre és a várostól nem messzire, a bulcsi tanya előtt megállította a kocsit. A család ismerőse volt, amikor röviden tudtokra adta, hogy miről van szó, azok szívesen adtak helyet a csomagoknak, meg a kocsinak. Iván pedig gyalog indult neki a városnak Máriával és anyjával. Karon fogta Máriát, könnyű, lassú, séíálos léptekkel haladtak végig a Fő-uccán, Mária a házakat nézte, délutáni emésztés csendjébe burkolózó kisváros ablakait. Bodákné nem lepődött meg, egyszerű jósággal fogadta őket. — Gondoltam, hogy jönni fogtok . . . Amikor megcsókolta Máriát, az arcát még a két kezében hagyta;, úgy nézett rá, az örök-vesztes anyaság fájdalmával. — Te vagy az? . . . Iván ledobta a köpenyegét, leült a karosszékbe, Badákné megállt és Máriát nézte. Amikor átmentek a másik szobába, hogy lemossák az utazás szennyét, Ivánhoz fordult, nyugodt, csöndes szóval. — Szép . . . szeretheted ... de mondd meg neki, hogy ne fesse ai haját , , , — Hogy gondol ilyet, anyám, nem festi Mária! — Horkant fel Iván. Az anyja hangja csöndes volt és nyugodt. — Festi. Látom. De éz nem baj, jobb a festett haj, mint a festett szív. Mi a tervetek?
