Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

Iván nem mert még előhozakodni a valóságos ter­vükkel. — Elhoztam, hogy megismerje, anyám és hogy szí­vesen lássa Azután majd beszélünk a többiről. Az első napok feszélyezett mozgása után lassankint otthonossá vált minden körülöttük. Mária délelőtt a konyhában volt és hatalmas buzgalommal igyekezett hasznossá válni. Előzékeny volt és őszinte, lassan meg­nyerte az anyósa szívét, Iván megemlítette a festett hajat, nevetett és azt mondta: nem igaz, de többet nem festette. A világos szőke haj lassanként sötét­szőke lett. Iván örült ennek és Bodákné is melegebb lett iránta. Délutánonként mindig együtt voltak, kel­ten, egyedül, a két anyós a szomszéd szobában be­szélgetett, Mária és Iván nem beszélt, vagy ha igen, keveset A Mária harisnyáján egv szem egyszer ki­pattant, lefutott, hátul volt és ahogy meg akarta nézni, tovább futott. Iván is nézte és ő is meg akarta kapni, hogy ne fusson tovább. A szém futott a térdig, azon túl is. Nem tudták elkapni, felfutott a szem egész a felső szegésig. Azon túl már a sírna fehér bőre volt. Érdekes volt, Iván sokáig nézte és megsímogatta a lefutott szemet. Mária nem vette észre, jó volt így, hogy nem vette észre. Mária a zsebkendőjét a blúza kivágásába, a blúzába rejtette Iván látta, hogy a zsebkendő volt, de azért megkérdezte, hogy mi az. — Zsebkendő. — Nem igaz. — De zsebkendő. — De nem! Hadd lássam. — Tessék. — Megnézte Iván, csak­ugyan zsebkendő volt. — Milyen jó ez a zsebkendő. Kivette, megnézte. — Vissza tegyem? — Nem bánom. — Visszatette, lassan, mélyre. Máriának a feje fájt, délelőtt nem kelt fel. Iván bement a szobájába. Egye­dül voltak. Mária keze a paplanon volt, Iván keze a Mária kezén — Láza van. — Nincs. — De igen. Megnézzem? A kéz, a szerelemnek ez a pompás virága a hónalj alatt kereste a lázat. Azután egyebütt, lejebb. Mária a menyezetre nézett és láza lett. — No úgy-e, hogy láza van? — Igen, van. Két hét múlva öszesugtak és elhatározták, hogy ki­erőszakolják az esküvőt. Két hét múlva Lengyelné és Bodákné összekülönbözött a kelengyén. — Ivánnak nincsen diplomája, ő tulajdonképen nem is partiképes, nem tudom, hogy fog az uram bele­egyezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom