Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
azt, hogy nem bánnák ha igaz lenne, mert az ember úgy van, hogy szívesen hisz el másról rosszat, még akkor is, ha az a rossz annak a másiknak haszonnal párosult. Ilyenkor nem irigylik tőle a hasznot., amit zsebrevágott. Ezek a beszélgetések mindig a napi eseményekbe csaptak át, és Iván a négy fal közül folyton éledő érdeklődéssel nézte a város életét. Szemző hűséges hordozója volt, aki mindenütt ott volt és mindenkor a maga cinizmusba göngyölt fanatikus fajszeretetéve! tálalt elibe. Egyszer azzal a hírrel jött, hogy a Keresztény Pártban külön titkos fajkönyvet nyitottak a titokban belépő zsidók számára. Ezek is megkapták a rendes tagsági könyvüket é's pénzükkel támogatták a pártot, amely kifejezetten antiszemita volt, a kommun borús emlékeinek következményeképen. — Mit szólsz ehhez? Hogy a zsidók saját zsírjukkal kenegetik a guillotine késéit. — Nincs mitől tarianiok, az a kés sohasem fog az ő nyakukra zuhanni, ha a hóhér körül ők sürögnek, de meg úgyse . . . — Hát ahhoz mit szólsz, hogy Láczayéknél minden este cseh tisztek vendégeskednek? Iván arcát fekete árnyék borította el, unott volt a válasz, amit adott. — Ha ezt azért ténnék, mert más nemzet fiaiban is az embert fogadják házukba, aki velük egy-testvér, mert ember, akkor jó, akkor le a kalappal előttük. De az a baj, hogy a mi arisztokráciánk és minden arisztokrácia opportunista volt mindig, az arisztokrácia politikája mindig egyezett a zsidósággal, azzal a különbséggel, hogy a zsidók kényszerűségből csinálják azt, az elsóbbrendű faj fentartási ösztönével, míg az arisztokráciát a kényelem és a megszerzett társadalmi előnyök változatlan érvénvben tartása viszi érre az útra. Kétkettő az, ha csak gyilkolok, mert éhes vagyok és kenyeret akarok enni, vagy ha azért, mert nem akarom, hogy osztriga helyett közönséges bécsiszelétet leszek kénytelen lenyelni. Ezt a túlzott érdeklődést minden iránt az is fütötte Ivánban, mert így menekült attól a kérdéstől: vaiion miért nem keres alkalmat Mária, ho~v néki levelet írjon. Nem akart ezzel a gondolattal foglalkozni, mégis mindig azt vette észre, hogy amikor Szemző elment, és egyedül maradt a szobában, ide tért vissza. A ma
