Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
nyit, ami pedig nem más, mint a testet alkotó sejtek biológiai összeműködésének megnyilvánulása, mint a virágnál az, hogy felfelő nő, nem lefelé, vagy az állatnál, hogy a patája kemény, nem puha. — Nem értem. — No jó, hát drasztikus leszek: lélek az, ha pofon ütlek és lélek az, ha a bajuszom nő, mert a sejtjeim bizonyos elhelyezkedése és az elhelyezkedésből eredő funkció eredményezte, hogy pofonütöttelek és egy másik elhelyezkedése és e másik elhelykedésből eredő funkciója eredményezte, hogy kinőtt a bajuszom. Szemző borzasztó komolyan bólogatott. — Most már értem, most már csak azt a zsidót nem értem, akit pofonütöttél, meg a másikat. — Szamár! Amit eddig mondtam, abból megérthetted volna. Apám bizonyos sejttömege változatlan elhelyezkedésben jött át belém, éppen így az anyámé is. Ezért vagyok én egyszer az apám, aki kemény, vad, hirtelen, érzéki szláv volt és ezért vagyok máskor az anyám-, aki lágy, finom, álmodozó magyar. — De hiszen, ha így lenne, akkor nem volna felelősség, akkor nem lenne bűnös — Persze, hogy nem. Bűnös nincs, mert nincs bűn, mert az az esetleg ártalmas cselekedet, amit bűnnek nevezünk, nem más, mint az emberi sejtek olyan elhelyezkedése, amelynek összeműködése ezt az ártalmas kellemetlen cselekedetet eredményezi. Ez az elrendeződés pedig az egésztől nem függő valami, tehát ezért nem is lehet az egyént felelősségre vonni. Ezért a bűnöst nem is lehet büntetni, csak legfeljebb közös elhatározással védekezni kell vele szemben. Ezért nincs helye haragnak, gyűlöletnek, mert a gyűlölet és harag a másik részről szándékolt rosszaságot, vagyis szabadakaratot tételez fel. A szabadakarat az összes filozófiák és vallások legnagyobb botlása-. Az a tudós, aki kitalálná, hogy miképpen lehet az emberi sejtek elrendeződését tetszés szerint szabályozni, az a legnagyobb jót hozná a földre, mert a szeretetet hozná. És ebben nem lenne kóter, fegyház és nem lenne ennek egy tágabb formája: ország. — És akkor nem keresett volna Traubkatz doktor harmincezer koronát a túszokon. Iván egyszerre visszalendült a valóságba. — Hát csakugyan igaz lenne? — Persze, az egész város beszél róla. — Az még nem jelenti azt, hogy igaz, legfeljebb
