Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
.— Nem tudom. Délután Iván felment Lengyelékhez. A középosztály fényűzésével berendezett férfiszobába mentek. Lengyel tanácsos volt a földmívelésügyi minisztérnumban, komoly, számító, nehezen melegedő lengyel-német keverék. Az apja a Bach-korszakban került a magyarok közé, állami mérnök volt, negyven esztendeig mérte a magyar földet és nem tanult meg magyarul, de a fiát magyarnak nevelte A politika szeszélyes játéka azt a fonák helyzetet formálta ki, hogy a fiú nem tudott elmélyedő, a lélekrnozdulások apró árnyalatait kifejező beszélgetést folytatni az apjával. Mert az öreg, akit még mindig Horodeczkynek hívtak, csak lengyelül tudott és németül, a fia meg csak magyarul és valamit németül. A Lengyelné apja német volt,, az anyja angol. És ebből a német-lengyel-aingol keveredésből, magyar levegőben jött a világra Mária, három faj kifinomodott, megkevert szépségével terhesen. Jóleső, meleg otthoniság fogadta Ivánt, aki beszédes és jókedvű tudott lenni, ha az egész család együtt volt, Mária két húga is: Kata és Márta, de bamba szótalanság nehezedett rá, ha egyedül hagyták pillanatra is Máriával. — Mit csinál este? — kérdezte Lengyelné Ivántól. — Nincs különösebb tervem . . . — Jó, akkor feljön velünk a katolikus körbe .... Érdekes lesz. Varga páter fog előadást tartani. Vacsorára itt marad, jó? Iván örömmel maradt. Lengyelné kiment a konyhára, hogy a vacsora után nézzen, a tanácsos pedig, miután néhány felületes kérdést tett a beregi viszonyokra, csendesen kivonult a szobából és elosont a kaszinóba. Mária maradt csak bent Ivánnal, meg a kisebbik húgai, Kata. Szépen induló tizenkét éves csitri lány volt, apja távoztával felélénkült és mesélni kezdett Ivánnak. — Jaj, ha itt lett volna, amikor a románok éjszaka feljöttek! . . . Nagyszerű volt, Mária úgy megijedt, hogy na . . . olyan volt, mint a fal. Mária zavartan szólt közbe. — Bodák nem is tudja, miről beszélsz. Iván feszengett a széken. — Tudom, elmesélte Lovák néni . . . A kislány azért tovább beszélt. Iván alig figyelt rá, Máriát nézte. Reggel miéig rossznak hitte ezt a lányt,
