Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

A zsidóság tudja ezt, a zsidóság ésszel él és védekezik, mi magyarok, nekünk a lelkünk ott gyökerezik, odaát, és meglátod, hogy addig nem lesz itt semmi, aimíg a zsidók fogják végül megszervezni a magyarokat . . .

Iván csak félfüllel hallgatta a Szemző beszédét, de az utolsó szavakra felfigyelt, feléje fordult, kezét lassú nyugalommal fektette a Viktor karjára, csöndes, nem-bántó mosolygás volt a szemlében.

— Viktor,

te, ne beszélj így, ezt én nem szeretem. Tudod jól, hogy én ösmerem a zsidóságot. Ma még bizonytalan ai helyzet, ma még magyarok, a holnap bizonyossága csehekké fogja tenni őket. Nem szemrehányásképen mondom ezt, ez a zsidó sors adottsága, ez a zsidóság nemzetfenntartó princípiuma. Elhiszem, hogy ti most meg tudjátok szervezni az ájult magyarságot, de két év múlva, vagy három év múlva kevés kivétellel ti fogjátok otthagyni őket. Ha majd a bizonyosság váltja fel a ma zűrzavarát, akkor ti tudni fogjátok, hogy milyen irányban haladjatok. Igazatok van, ti nem teheittek egyebet, ti zsidók vagytok most, amikor magyarok vagytok és zsidók lesztek akkor, ha csehek lesztek. A ti utatok nyilt és egyenes, a ti szekeretek évezredek átkából és évezredek okosságából épített sínen fut.

Szemző Viktor ingerült lett.

— Hagyd

csak, te antiszemita vagy, te most jöttéi Pestről . . .

— Nem

vagyok én antiszemita, Viktor, te tudod tán a legjobban, hogy nem vagyok az. Én jóbairátod vagyok, szeretlek téged, mert jó fiú vagy és szeretni foglak akkor is, ha más irányt vesz az utatok, a jóságnak és barátságnak mindegy az, hogy csehül, vagy franciául, vagy négerül jóság és barátság. Én antiszemita vagyok, ha már mindenáron definiálni akarsz. Zsidók nélkül, de azért nem ellenük. Csak nélkülük. Mert gondold meg csak; ha most közületek valaki élére állna az ittrekedt magyarságnak, megszervezné, okosan, ügyesen és két vagy három év múlva odébbállana a vezér . . . mert odébb állana . . . mondd csak, mit csinálna ez a nyáj vezér nélkül? . . . Ugye igazam van? . . . Nekünk most itt, az egész területen nincsen vezérünk, nincs egy valakink, akinek múltja van. Nekünk most magunkból kell kitermelnünk egyet, vagy tudomisén: annyit, amennyi kell . . .

Amíg ezt Iván elmondta, azalatt messzire terelődött