Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
az asztalnál ülők beszéde. A szervezkedés dolga a sok közbeszólás alatt elkallódott, most már csak a Kormos éles hangja sivított. — Passzív ellenállás, ez az egyetlen tennivaló! . . . A főügyész arcán jóságos fájdalom húzódott el. — Passzív ellenállás . . . jó . . . én már meg is kezdtem, mert van húsz hold szőllőm ... te is, mert te légényember vagy, a te gyermeked nem sír kenyér után . . . Kallós igazgató úr is, mert őt már várja a másik igazgatói szék ... De ne felejtsd el fiam, hogy van nekünk öt írnokunk a vármegyén és van három hajdúnk és van nyolc egyéb tisztviselőnk — azoknak majd te adsz kenyeret a passzív ellenálláshoz? Hetyke gőggel felelt vissza Kormos. — Hát jöjjenek ők is utánam, odaátra . . . Szelíden mosolygott a főügyész, csapzott ősz bajuszát végigsimította a kezieifejével. — Látod, látod, Gyurka, neked tavaly még volt egy húszmilliós Magyarországod, most, egyelőre van helyette égy nyolc milliós. Hát jó lesz az, ha menházat csinálunk belőle? . . . Nem félsz, hogy a túltehertől leszakad a pádimentuma? Kormos felugrott a székéről és dühös tiszteletlenséggel szólt az öreg emberhez. — Né tessék elfelejteni, hogy Daróczy ezt így akarja és Daróczy tudja, mit tesz . . . <— Igen, mert Daróczy kívülről nézi a dolgokat, én meg belülről ... — unottan legyintett a kezével — . . . különben is, én a magam részéről elintéztem már ezt az ügyet, de a passzív ellenállást hagyjuk mindenki belátására . . . Mindenki maga tudja legjobban, mit tehet . . . — És milyen módon, ugye főügyész úr? Iván mondta ezt, mire Kormos megvető, kicsinylő pillantása volt rá a felelet. Az emberek már szedeiőzködni kezdték, amikor a főügyész felállott. — Csak egy pillanatra még, ez igen fontos . . . Megálltak, a főjegyző leült és cigarettasodráshoz fogott. — Arról van még szó — itt bizalmas halk lett a főügyész hangja, — hogy múlhatatlanul szükség van egy emberre, aki a hírszolgálatot látná el. Nem magyarázom bővebben, megértitek. Egy ember kell, aki mindent meglát, mindent megjegyez lés ezt ügyesen továbbítja odaátra. ... Ez tán a legfontosabb és sür
