Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
Kormos, aki már délelőtt hosszabban beszélgetett Bakossal, az asztalra csapott. — Védekeznünk kell! Bakos komolyan bólintott. — Igen, védekeznünk kell . . . Szemző a kis teaasztalon keresztül az Iván füléhez hajolt és mintha a cigarettájából akarna szippantani, a tenyere mögül suttogta feléje: — Kormos három hét múlva már megyen ki, Daróczy rendelte maga után, őneki már nem kell védekeznie . . . Iván meredten figyelte a főügyész szavait, intett Szemzőnek, hogy hallgasson. — ... szervezkednünk kell, mert egyenként nem tudunk megküzdeni az áradattal . . . — Azt hiszem, felesleges ... — ezt Kallós pénzügyigazgató mondta. Bakos döbbenettel kapta fel a fejét. — Miért? — Mert — és nagyot csavart a bajuszán — ez úgyse tart sokáig, niéhány hónap, vagy csak néhány hét . . . Suttogó lett a hangja, előre hajolt, szinte súrolta állával az asztal lapját és rejtélyesen folytatta: — Tegnap kint voltam Naményban, már minden készen van, jönnek . . . Bakos elmosolyodott. — Ezt én is tudom. És mégis, nem lesz hiábavaló, ha minden eshetőségre felkészülünk . . . Hangos összeviszasággal indult egyszerre az eddig csukott szájakból a lárma lavinája. Egyrésze ellenezte a szervezkedést, mert feleslegesnek hitte, vagy inkább veszélyesnek, a másik fele meg jobbnak látta, ha megvárják az országos megmozdulást és majd abba kapcsolódnak bele. Iván mellett Szemző izgettmozgott a széken, szeretett volna beleszólni a vitába;, de nem tudta a lármát túlkiabálni. — Látod, — mondta Ivánnak — ez a magyar átok, ez a bizonytalanság. Nincs egy határozott lendületük, csak tapogatóznak és nem tudják, mit fogjanak meg. Ügye, te is látod, hogy ez egy-két évig feltétlenül így marad, ez az állapot? Nos,, tehát rendezkedjünk be egy-két évre. . . Persze, Kormos kiabál, hogy kell, de tenni nem fog semmit, a direktor kiabál, hogy felesleges, mert nékik a helyük odaát már biztos. De mi, mi, akiket ideköt a föld, mi más helyzetben vagyunk, ugye?
