Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

karjába, akit most hatalmasnak, mindenhatónak látott.

— Mondja

már, mit csinált? Ki ez az ember?

Amikor Iván elárulta váratlan szabadulásuk titkát, a báró a bajból kiszabaduló emberek feléledő bírálatával kezdte boncolgatni a történteket.

— Nem

is gondoltam, hogy ilyen emberséges ember is akadjon közöttük . . . hiszen gyanússá is tehetné magát ilyesmivel. De apropos, mondja csak, mit írtunk alá?

Iván a báróra nézett, szemében ravasz, hunyorgató nevetés ficánkolt.

— Azt,

hogy az új államnak hű fiai leszünk . . . szóval: hüségeskűt írtunk alá.

A báró megállt és mint élő feszület meredt Ivánra. — Szerencsétlen, mit csinált!? . . .

Iván mosolygott.

— Ez

volt az ára a szabadulásnak. Ez igazán nem volt nagy ár . . .

A báró dühös szitokkal folytatta.

— Hát

miért nem szólt, szerencsétlen, miért nem mondta, hogy mit írok alá? . . .

Iván szája gúnyos mosolyra rándult.

— És

ha megmondtam volna, a báró úr talán nem írta volna alá? Jobb lett volna, ha beteszik egy cellába és ott felejtik néhány hónapig, báró úr?

A báró elhallgatott. Iván folytatta, de most már halálos komolysággal.

— Nézze,

báró úr, én hűségesküt tettem az osztrák császárnak, azután Károlyi Mihálynak, azután Kun Bélának, most nem is tudom kinek, egy új földi hatalomnak. Higyje el, báró úr, engem sohasem izgattak túlságosan ezek a hűségeskük, ez a középkori ittfeliejtett valami. Kollektív nyilatkozatok. Ostobaság attól, aki kívánja ési én sohase leszek hozzájuk hasonlóan ostobái- hogy ezt meg ne adjam. Miért ne? ... az emberi életirányok nem ilyen apróságok után igazodnak, higyje el nékem, báró úr . . .

Nyáry nem válaszolt és egész úton nem beszélt többet. A menetlevelet azonban igénybe vette ő is, hanyag kényelemmel ült a másodosztály kopott díványára, melyeit a tiszti menetlevél ingyen biztosított neki. Beregszász előtt egy állomással kellett leszállnia és amikor a vonat lassítani kezdett, kihívta a folyosóra! Ivánt. Fontosán, súlyosan hullatta a szavakat a vonat zakatoló lármájába.-— Kiérem magát, ezt az ügyet azzal az aláírással,