Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
rom emberhez fordult, akik most egész életüket ennek a mogorva, kemény embernek a kezében érezték. — Elmennek Ungvárra, ott majd csinálnak magukkal valamit. A báró elsáppadt és előre lépett. Keze a belső zsebe felé lendült. — De kérem, én útlevéllel utazom . . . Az ezredes unottan legyintett. — Mehetnek. A báró még szólni akart, de Iván megrántotta a kabátját. — Hagyja, báró úr, azt hiszem, felesleges az erőlködés . . . Két szuronyos katonát adtak melléjük és kemény harmadosztályon vitték őket Ungvárra. Ahogy a kocsiban ültek,, hárman egymás mellett, két szélen pedig egy-egy katonai, lábhoz tett fegyverrel, Iván kezdte az ügyet mulatságosabb színben látni. — Utóvégre ez is érdekes, hogy így fogadják az embert . . . Klárira nézett, aki mellette remegett a szokatlan helyzettől és a reá váró bizonytalanságtól. — Ne féljen, Klári, otthon lesz holnap ... biztosan otthon lesz. Ungváron a hadosztályparancsnokság épületébe vitték őket. Éjfél is elmúlt már,, mire odaértek. De mintha az éjjel nappallá változott volna, változatlan élénkséggieil élt a nagy épület. Az őrség utánuk se nézett, amikor bementek a kapun, megszokták akkor az ilyen vendégekét. A két katona egyenesen egy emeleti ajtóhoz vitte őket. A szobában kopott fenyőasztal előtt deresedő öreg tiszt dolgozott és amikor beléptek, fel se nézett az írásából. Megálltak, egymás, mellett, a két katona is. Vártak és a tiszt dolgozott tovább, a lámpa fénye sötét árnyékba borította az arcát. A két katona unta a várást, az egyik előbb köhintett, azután amikor láttái, hogy a tiszt még erre se néz rájuk, az asztalhoz lépett, fél kezével kényelmesen az asztalra támaszkodott, fegyvere a lábánál álit. — Őrnagy úr, kémeket hoztunk . . . Úgy mondta ezt, olyan hangon, mintha az időről, vagy a menázsiról beszélne. Az őrnagy felnézett a katonára, a kisérő írást átvette, belepillantott, azután Ivánékat vette szemügyre. Ebben a pillanatban, mintha csodával telt volna el a szoba, mosolygóssá vált az arca, felugrott a székről és Ivánhoz lépett.
