Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Janko Jesensky: Szerencse a szerencsétlenségben (Ford. Farkas István)
SZERENCSE A SZERENCSÉTLENSÉGBEN Farkas István fordítása szlovákból. Kostyál Gyúró, a nagy darab csontos paraszt, fehérszemöldökü, szeplősarcú, borotválatlan ember, kilépett a bankból. Erősen bevágta maga után az ajtót és amig a földre hajolt, hogy az odahelyezett kalapját felvegye, sértődötten mormogta: — Hogy a szél hordjon el benneteket! Fejére csapta kalapját, a hasáról az oldalára igazította a tarisznyát. Az előszoba kövezetén csak úgy dongott minden lépte a sáros, nagy csizmákban. — Hogy még tízzel írassak váltóra — töprengett magában, — az ördög vigyen el mindnyájatokat!... Bezzeg a fekete Fojták nem jön hozzátok kölcsönért, neki nyolcvan mérője terem! Ilyenek ezek az urak!... A szegénynek nem adnak, a szegénnyel ilyenek! És vakarta a fületövét. — Meg hogy a fél falu írjon alá, — folytatta a gondolatait, — .. .elővesznek egy nagy könyvet, belenéz az a bajuszos nagyhasú, megnézi az a kopasz csámpás, megtekinti az a vörös szakálú fiatal is, aztán összedugják a fejüket, úgy susognak és felkérdezik az embertől előbb „a házszámot", megmondom. De ez nem elég. — „Ki a szomszédja?" azt is megmondom- Megint csak a nagy könyvet nézegetik és azt kérdezik „Ki a felső és ki az alsó szomszédja?" Hogy azt is kivallom, csöngetnek az ügyvédnek, hogy nézze meg a telekkönyvet. Egy órahosszat is ott kell várnod. Végre is azt mondják: „Gyönge. Még egy kezes kell". Bele sem
