Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Szombathy Viktor: Még vasárnap délután…

niok kell a rakományra. Most itt vesztegelnek, maradhattak volna Bécsben.

Péter intett a legényeknek, azok lomhán indultak a vödör felé s hosszú kötélen eresztették vízbe a vödröt. Széles ívben lendítették meg, felkapták, végigzuhantották tartalmát a fedélzeten s a hajó oldalán, tízszer, húszszor, ötvenszér: szombat van, tisztogatás délutánja,, mint katonáéknál. Péter bement a kis lakófülkébé s tiszta papírossal terítette le az asztalt, megtörölte a székeket, az ablaküveget. Három képe csüngött a falon, azokon is végighúzta a rongyot.

A kutya visongva futott a fedélzeten végig s vaduf rázta magát. Az egyik hajóslegény őt is leöntötte egy kanna hideg vízzel. A vidám hangok átröppentek a vízen, a többi uszályokon keresztül futott az üvöltés és csakhamar innen is, onnan is feleltek rá a kutyák. A románoknak megtetszett a kutyafürdetés, kergetőzték kutyáikkal a fedélzeten, mígnem az egyik megcsúszott s hangos káromkodással terült el a szenes padlón.

Mács Andrásné kalapot tett a fejére, ünneplőt húzott, új cipőjét vette föl s ringó lépésekkel lebegett végig a deszkapallón. Az ura újságba mélyedt, amit a partról dobott be neki egy suhanc. Az osztrák is fejébecsapta a sapkáját s csendesen kioldalgott a partra.

Péter megparancsolta a legényeknek, hogy jól szedjék rendbe a hajót, mélyén s tetején egyaránt: rendesen várja* a nagyöblű alkotmány a terhet! Aztán visszasétált a kis házba, csizmát húzott s ünneplő, aranygombos kék kabátot, amilyen járt neki, mint régi, jó kormányosnak. A hosszú deszkapalló lengettringott léptei alatt, már kinn állott a kőparton, lassan felgyúltak a lámpák s a távolban vonat zakatolt el zörögve. Befelé tartott Péter, a városba s ahogy közeledett a fényes kirakatokhoz, úgy álldogált előttük egyre hosszasabban, mélázóbban, jól megnézte a cipőket, a színes kendőket s a játékokat, amelyeket gyerekek számára készítettek ügyesen. Sokáig őrizgette a fényes boltokat, számolgatott, latolgatott, ideoda oldalgott, mint a vízi ember, ha nagyritkán partra jut s eléjetárulnak a földi szépségek. Nagyvégre bemerészkedett az egyik boltba és cipőt vett az aszszonynak, amolyan szép házicipőt, pirossarkút, amit nem kell külön méregetni a lábon. Sapkát a gyerekeknek s magának harisnyát, télire, mert közeledik a hi