Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - G. Rózsa Elza: A gyerek kérdezett…
egyaránt? Te úgy hiszel ebben Anyám, hogy már én is kezdem remélni. . . . Te szereted, ha eláraszt az öröm és velem sírsz, ha játékom eltöröm és vigasztalsz, bíztatsz a holnap dús, új ajándékival . . . Anyám, mikor fogsz nekem újra mesélni? Oly szép volt eddig minden, amit mondtál . . . . (nem felejtettem el semmit se belőle!) Itt sorakoznak játékaim és élnek velem, mert Tőled tudom, hogy csak az érzelem az Élet kútja, Jónak útja, hogy baba, csákó, kocka, virág, képeskönyv, a sok, sok állat, a repülőgép, az autó, mind, mind — az én kis életem jótevői, gondom, örömöm magvetői. És, amit szeretek, szívem bearanyozza — de amit gyűlölök, (jaj, gyűlölni nem szabad!) azt eltöröm . . . Miért mondjam, hogy szeretem, ha nem kell nékem? Anyám, hiszen Te mondtad magad, hogy soha, senkit megcsalni nem szabad, hogy az álnok, hamis érzést vessem ki magamból mint a gonoszt . . . De hol van, aki Igazságot oszt? . . . És hol van az Igazság? A fiúk négyen is, mind eljönnek játszani és az én játékaim törik szét. Nem tehetek róla. Erősebbek, mint én és rosszabbak mint én.
