Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - G. Rózsa Elza: A gyerek kérdezett…
A GYEREK KÉRDEZETT . . Anyám, veled olyan jó játszani! Úgy szeretem, ha megfogod a kezem és mesélsz nekem! Elvezetsz szófonálon át méssze-messze, utazom veled árkon-bokron, túl az óperencián . . . Sírok és kacagok, te megsimogatsz engem, és szólsz: kis fiam. Anyám, én úgy szeretem, ha simogatod a kezem és mesélsz az Emberi Szívről nekem! Tudom, hogy nem mese, mit mondasz, tudom, hogy a szavak mögött mélyen, ott bujkál az Értelem. Tudom amit mondasz, csupa könnyes valóság, igazgyöngy, melyből kicsillog szent érzelem. Anyám, én tudom, hogy vannak csodatevő szívek, és tudom, hogy a Te szíved ilyen . . . Nem tudom miért, de ha Té mesélsz nekem sohasem érdekel a szó, se a mese, se a való, csak jó a hangodat hallani, és érezni, hogy a Szeretet áttör minden parányi szót és a kezedet, a meleg, puha, bársonyos jót a számhoz szoríthatom néha . . . Anyám, úgy szeretek melletted ülni, lelkeddel szárnyalni, repülni és elképzelni Veled, milyen is lehet, ha majd minden ember boldog lesz
