Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Estók Gyula: Az Ifjúság Hangja. Náció és nacionalizmus kritikai értelmezése

megeknél a különféle emberi tulajdonságok összefolynak. A kultúra fejlődésével együttjár a differenciálódás, amely nem más, mint az ösztönös és szellemi élet belső sokrétegüségének pregnáns érvényrejutása. Ezt látjuk a történelemben, ahol figyelmen kívül hagyott és háttérben álló erők jutnak fokozatosan irányító szerephez, mert a kor kifejlődésüknek kedvez.

Ez a jelenség a felületes szemlélőben azt a hatást kelti, mintha a fellépő társadalomalakító erőt a kultúrfejlődés hozta volna létre. Erre a jelenségre épít a tendenciózus internacionalizmus.

A nemzetköziség gyakorlati talajnélküliségét mutatják a történelmi események. Az infernacionalé a benne levő ellentmondás folytán az első lépést sem tudta megtenni a Marx által vázolt nemzetnélküliség felé. Oroszországban nem jutott túl a nemzeti egyenjogúságon, Németországban a feltörő nemzeti érzés hatása alatt megbukott, a többi országokban többé kevésbé alkalmazkodik a nemzeti szempontokhoz.

Ha a világ helyzetét vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy úgy gazdasági, mint kultúrtársadalmi téren a nacionalizmus érvényesül. Ez a nemzeti érzés már nem felel meg eredeti hivatásának és ezért, ha a társadalomszemléletünket a jog és igazságosság követelményeinek vetjük alá, akkor erős kritika alá kell vennünk a mai nacionalizmust, illetőleg annak két formáját az imperializmust és sovinizmust.

Az imperializmus a nemzet hatalmának érvényesülése az ország határain kívül más népek és országok rovására. A nemzethatalmi politika a francia forradalommal fellépő nemzeti liberalizmus által nőtt nagy-