Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Brogyányi Kálmán: A Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület 50 éves jubileumi kiállítása

nős erővel hangsúlyozza. Látszik, hogy festői prob­lémáit meglepő természetességgel és egyszerű nyu­­godtsággail tudja megoldani. Murmann József képeiben talán egy másik pólus nyílvánúl meg. Lágy­ság és finomság. Egy kisméretű, mosónőket ábrázo­ló kompozíciójában sok könnyűség, a derengve vilá­gító színeknek sok finom muzsikája van összezsúfolva. Ha visszatekintünk a három évvel ezelőtti S. U. M. kiállításon bemutatott képeire, határozott haladást és elmélyülést kell megállapítanunk. Mély kultúrával té­liek képei. Erős líraiságú művész. Schubert Gyula egyetlen olajképe nagy el­mélyedésről tanúskodik. A művész küzd anyagával, vannak részletei a képnek, itt maga a portré, ahol meglepő könnyedséggel és őszinte átérzéssel oldja meg feladatait. A két kompozíciója' rajzbelileg nyu­godt egyensúlyé, csak a háttér Krisztus-szobrának színhatása kissé erőtlen. A grafikai teremben még két Schubert akvarell lóg. Tiszta felhőstúdiumok. Ezek a legbiztosabb területei. Fantáziája, líraisága szabadon gomolyog színben és formában e kötetlen területen. Gwerk Ödön vásznai előbbi stílusához mérten erősen egyszerűsítettek, erős színhatásúak, bár a zöld színeinek világossága kissé megbontja kompozíciói­nak tónusegységét. A temetés című képe a legegy­ségesebb. Erdélyi Bél a lágy, érzelmes, a kék és lila alap­­tónúsához hangolt képei a ruszinszkói festőművészet csúcspontját jelentik. Figurális kompozíciója széteső, a határozatlan kontúrok, az egymásbafolyó színfoltok festői és kifejezésben intenzitása még nem elég erős ahhoz, hogy feledtetni tudja a kompozíció rajzbeli fel­építését. Annál jobbak Erdélyi többi képei: a csend­életek és tájak. Bizonyos könnyed kulturált festői ele­gancia uralkodik rajtuk. Harmos Károly ötletes, gondolkoztatásra kész­tető művei pazar fantáziával személyesítenek meg el­vont fogalmi értelmeket. Pl. az Ü'veghangok, Fény és árnyék, Jellemző reá, hogy míg élőbb a vonalnak jut­tatott oly uralkodó szerepet képeiben, most a térbe­liségnek síkokkal való érzékeltetésével oldja meg té­máit. Angyal Géza méretben az egész kiállítást ural­ja a „Kijövet a bányából" című képével. Kompozíciója elnagyolt, erőtlen, mintha kellő elmélyedés nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom