Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Brogyányi Kálmán: A Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület 50 éves jubileumi kiállítása

festette volna Angyal. Körmöci tája markáns formafölfogásával sokkal üdébb és több fejlődési lehetőséget igér.

Lerchner Gusztáv egvetlen olajképe, a „Krisztus a keresztfán" expresszionisztikus formafölfogásával érdekességet tud belevinni a témába. Akvarelljei erőteljes kifejezései a pozsonyvidéki tájnak.

A kiállítási anyag másik főcsorportjába tartoznak azok a képek, melyeknek alkotói az új művészeti felfogás talaján állnak. E csoportban Prohászka István képei vonják magukra a figyelmet. Nagyméretű vásznak, megállásra és gondolkodásra késztető tartalommal és címmel. Alig volt még Prohászkának képe, mely eredetiségével, művészetének különös tartalmával újabb és újabb állásfoglalásra ne kényszerítette volna önmagával szemben a szemlélőt. Mert ez a művész itt fejlődik a szemünk előtt. Ismerjük művészetének gyökereit és szemléletének tárgyait. Az bizonyos: píkturájában van még valami nyers, sokszor tudatosan durva, de virtuózán könnyed tud lenni abban, hogy a kompozícióban adódó festői nehézségeket áthidalja. Erős épikai elgondolásból indúl, érdekesek már a címek is: Nomádok és parasztok, Földbeveszők, Megváltás bőséggel, A kínálat élénk: a megragadott téma azután tovább dolgozik benne, epizódok alakúinak ki szemléletében s ezeket az epizódokat kapcsolja őszsze. Külön részletekben dolgozza ki és ezeket azután egybefogja.. Innen az a. csorduló bőséges gazdagság képein, mert nem egy képet ád, hanem a képek sorozatára iehetne egy nagy vásznát szétvágni. A festés finomságára nem sokat ád, a színek lokalítása sem köti. M.ndent feláldoz, úgy sokszor a kép egységes egyéniségét is, hogy mennél maradéktalanabbúl fejezze ki mondanivalóját: egy fogalmat, megfigyelést, ellentétet, valóságábrázolást vagy látszatot. Ebben a törekvésében nagy segítségére szolgál a szlovenszkói píkturában szinte páraitlanú! álló megfigyelőképessége és rajztudása. Ezzel mindig frappiroz, leköt és foglalkoztat.

Weiner Imre vásznai' fejlődési ívének egy darabját jelölik. Ha régebbi vásznait megfigyeltük, észrevehettük, hogy mennyire foglalkoztatja az emberi tömeg. Arcoknak, kezeknek éis gesztusoknak egységbe foglalása egy kompozíción belül, sokszor határozott tárgyi értelem nélkül, tisztán a forma kifejező erejének dinamizmusára építve. Absztrakt képein a