Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Szombathy Viktor: Három szlovenszkói versíró "őstehetség"
ka csekély voltát rímfaragással pótolják — hogy az ő versei kiemelkednek a falun született poémák átlagából. Ezzel természetesen nem állítottuk még azt, hogy költeményei minden értékelésben versenyképesek. Társaiéhoz viszonyítva azonban meglepően jók. Veres Vilmos szintén szegény napszámos szülők gyermeke. Huszonnyolc éves. Két évet járt a pápai kollégiumban, aztán abba kellett hagynia. Pap akart lenni, földműves maradt. Mások jószíve1 juttatta könyvekhez, autodidaktává kényszerült. Az a típus, aki falujában dalárdát szervez, kultúrkört létesít s egy kicsit mindig távol érzi magától a kocsmás, legénykedő virtusokat. „Nemzetemet rajongásig szeretem, — írja az önéletrajzában, _ viszont a dal, ami mindég magával ragad, igazán egyik énem. Kisebbségi életünket nagyon át átérzem, ez a szívemen fekszik." Mint Csontost és Sasst, a fiatal tehetségeknek mindig szívesen és lelkesen rendelkezésre álló BARS, lévai hetilap „fedezte" fel először Verest is, aki azonban őszintén így ír: ,,A magam szemszögéből nézve az érvényesülés dolgát, a mai súlyos időben nagyon nehéz valakinek felküzdenie magát, mivel a magyar irodalom igen magas nívón áll Engem nem feltűnni vágyás, hír ösztönöz, nem célom, mint soknak, a dicsőség, babér. Nem szégyellem magam. Lehetnek érzéseim a legprimitívebbek, kérges két kezem a téli estéken felveszi a tollat, hogy érzéseimnek hangot adjak, hogy lázas életünkben megnyugvást találjak." Végre egy költő, aki belülről, önmagának írl s akit öntudatlanul, de eredményesen ért Ibsen manójának figyelmeztetése: „Légy elég önmagadnak!" A sokat emlegetett falusi harmónia Veresben kifejezőre talált. Egyensúlyozott ember leveleiben, verseiben az az egyéniség, akit „szimpatikus" jelzővel szoktunk illetni legszívesebben. Versei számára jóformán csak egy húrt használ: a magyarság, még pedig a kisebbségi sorsra jutott magyarság húrját. Szenvedélyesen, szívéből, leikéből magyar. Más verse alig van, mint amely a magyarsággal, a magyar ember sorsával, múltjával, jövőjével foglalkozik. Lírájának másik húrja halkabb: a szerelem inkább népdalformában jut nála kifejezésre, néha meglepő derűsen Alighanem így születhetnek a népdalok:
