Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Szombathy Viktor: Három szlovenszkói versíró "őstehetség"

ka csekély voltát rímfaragással pótolják — hogy az ő versei kiemelkednek a falun született poémák át­lagából. Ezzel természetesen nem állítottuk még azt, hogy költeményei minden értékelésben versenyképe­sek. Társaiéhoz viszonyítva azonban meglepően jók. Veres Vilmos szintén szegény napszámos szülők gyer­meke. Huszonnyolc éves. Két évet járt a pápai kol­légiumban, aztán abba kellett hagynia. Pap akart len­ni, földműves maradt. Mások jószíve1 juttatta köny­vekhez, autodidaktává kényszerült. Az a típus, aki fa­lujában dalárdát szervez, kultúrkört létesít s egy ki­csit mindig távol érzi magától a kocsmás, legény­­kedő virtusokat. „Nemzetemet rajongásig szeretem, — írja az ön­életrajzában, _ viszont a dal, ami mindég magával ragad, igazán egyik énem. Kisebbségi életünket na­gyon át átérzem, ez a szívemen fekszik." Mint Csontost és Sasst, a fiatal tehetségeknek min­dig szívesen és lelkesen rendelkezésre álló BARS, lévai hetilap „fedezte" fel először Verest is, aki azon­ban őszintén így ír: ,,A magam szemszögéből nézve az érvényesülés dolgát, a mai súlyos időben nagyon nehéz valakinek felküzdenie magát, mivel a magyar irodalom igen magas nívón áll Engem nem feltűnni vágyás, hír ösztönöz, nem célom, mint soknak, a di­csőség, babér. Nem szégyellem magam. Lehetnek ér­zéseim a legprimitívebbek, kérges két kezem a téli estéken felveszi a tollat, hogy érzéseimnek hangot adjak, hogy lázas életünkben megnyugvást találjak." Végre egy költő, aki belülről, önmagának írl s akit öntudatlanul, de eredményesen ért Ibsen manójának figyelmeztetése: „Légy elég önmagadnak!" A sokat emlegetett falusi harmónia Veresben kifejezőre ta­lált. Egyensúlyozott ember leveleiben, verseiben az az egyéniség, akit „szimpatikus" jelzővel szoktunk illetni legszívesebben. Versei számára jóformán csak egy húrt használ: a magyarság, még pedig a kisebbségi sorsra jutott ma­gyarság húrját. Szenvedélyesen, szívéből, leikéből magyar. Más verse alig van, mint amely a magyarság­gal, a magyar ember sorsával, múltjával, jövőjével foglalkozik. Lírájának másik húrja halkabb: a szerelem inkább népdalformában jut nála kifejezésre, néha meglepő derűsen Alighanem így születhetnek a nép­dalok:

Next

/
Oldalképek
Tartalom