Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Balla Borisz: Egy új világ kezdetén…
lyeknek itt centrális jelentősége volt, s amelyeknek mindenféle éllet- vagy kultúrforma kialakítására nagyobb jelentőségük van a biológiai adottságoknál, akkor a faji keveredés nem jelent egyáltalán hát, rányt? E i b I professzor: Az egész világtörténelem egyetlen példa arra, hogy nem. Ne is beszéljünk az ókori világról, vagy ne is beszéljünk az angolszász testről. Erre nagyon is érdekes példa éppen a zsidó faj. Egységesebb és penetránsabb szellemi képletet, átütő hasonlatosságot, gondolati és törekvésbeli formát el sem képzelek. Az arra való fajok átvették egy szellemi formának, egy furcsa rendeltetésnek és missziós gondolatnak (negatív és pozitív értékeivel) minden tulajdonságát. Ez biblikus mélyekből és titokzatos törvények által hajtva tartja őket össze, teszi hasonlóvá a zsidókat nem csak a belső, a gondolati, de a külső megjelenési formákban is. No, már most, biológiailag a zsidók nem hogy egy, hanem négy különböző fajból szivárogtak össze: előázsiai, indogermán, szemita és turáni fajokból. A szellemi elv azonban győzött, úgy hajlította, formálta át a biológiai adottságokat, ahogyan az egy titokzatos metafizikai célszerűségnek megfelel. S az az új világ és új kultúra, melynek most küszöbén állunk a faji káoszban, az egyes fajták ébredő, viharos rángatódzásaiban is jelentkezik; az anyag előbb megremeg, midőn az új villany erő, az új szellem belé akar hatolni. Egy egész értékrendet akar ez az új szellem tökéletesen és fenekestől felfordítani — egy egész világot. Azt az értékrendet, amelynek tetején ott ült az utolsó században s ott uralkodott mindenen a homoi oeconomicus, a gazdasági — a profit, — a pénzember. Ennek megdöntésére indít, ha bármilyen tudománytalan és kezdetleges elméletek forrongásai közt, de döntő rohamot ai germán nép is. Ez az igazán grandiózus színjáték, a faji harcok és teóriák nem is jönnek számításba mellette, apró tüzek a kitörő vulkán előtt.