Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Szombathy Viktor: Három szlovenszkói versíró "őstehetség"

MAGYAR IRODALMI SZEMLE

HÁROM SZLOVENSZKÓI VERSÍRÓ JÓSTEHETSÉG"

Három garamvölgyi, falusi költőről akarok szólani. Divatos most az „őstehetségek" felfedezése s a fogalom köznapi értelmezése azokat az írással, művészettel foglalkozókat sorozza ebbe a kategóriába, akik életkörülményeik következtében nem végezhették el a hivatalos iskolát, nem tanúihattak, olvashattak, művelődhettek olyan mértékben, mint szerencsésebb társadalmi körülmények között nevelkedett társaik. A tehetség azonban a lélek sajátos velejárója, isteni adomány, égi szikra, nincs társadalmi osztályhoz, előképzettséghez, iskolázottsághoz kötve. Akiben igazán írói, művészi tehetség van, kitör belőle, megérzik alkotásán, akár kényelmes polgári lakásban, akár nyomortanyán töltötte ifjúságát. Az irodalom és művészet történetében nem újdonság az „őstehetség", száz és száz kiváló író és művész akad, aki az írás és olvasás elsajátítása után már nem járhatott iskolába, nem stilisztikából és poétikából tanulta az írás és költés szabályait, nem akadémián tanulta meg az ecset és véső kezelését és nem ismerte az összhangzattant, amikor már remek melódiák buzogtak benne. Annyi bizonyos, hogy tanulnia, önmagát művelnie a tehetségnek feltétlenül szükséges és a tanulatlan ember csak akkor lehet igazán maradandó értéket alkotó művész, ha az életiskolában pótolja mindazt, amit mostoha körülményei között az iskolában el nem sajátíthatott, de bizonyos az is, hogy tehetség nélkül művészi értékű alkotás nem születhetik.

Az „őstehetségek" iránt mutatkozó buzgalom korunk szelleméből fakad. A népi erők egyre nagyobb súlyt nyernek a társadalmi s politikai életben s a népi osztályok iránti komoly érdeklődés mind jobban megmutatkozik. Irodalom és művészet sokszor szerencsésen tér vissza oda. ahonnan a nemzet életereje táplálkozik, az ősi talajhoz, a humuszhoz. Az egyszerű nép élete, küzködése, érzésvilága divatos tárggyá vált. Miért ne lenne divatos az, olyan költő és művész, aki maga is az egyszerű nép sorából kerülve ki talán a legőszintébben, legbensőségesebben és legilletékesebben fejezheti ki az egyszerű nép érzés-