Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Kelen István: A londoni leány

Eszembe jutott, hogy elcipeltem azokhoz az emberekhez, akiket szerettem, megmutattam nekik, hogy lám, nekem is van valakim, nemcsak nektek, kamaszosan dicsekedtem vele. Ahogy megismerkedtünk . . . Miként vágytam utána . . . Szerettem volna most visszacsinálni az egészet, talán található okosabb megoldás is . . . Már nem lehetett.

Búcsúztunk.

— Isten áldjon, Vivien, —mondottam, — ha lehet, kijövök a vonathoz, ha nem . . . Biztosan írni fogok. A címem megvan? De neked kell írnod először. Te utazol el először.

Vivien sírt, amikor búcsúzott. Én nem sírtam. A vonathoz sem mentem ki. Pedig egyedül voltam, mégsem mentem. De valamivel tizenegy óra után, amikor a párisi gyors London felé indult Viviennel, megálltam valamelyik téren és eszembe jutott a londoni leány.

KELEN ISTVÁN