Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Weysenhoff József: Villámok alatt (ford. Surányi Júlia)

ségben találkoztak. Megjelent szemük előtt régi templomuk, melyet „átváltoztattak" s rátaláltak emlékezetükben a régi görög katolikus pap hangjára. Csak az Isten tudja, hova vihették! És látták magukat ősi ruszin menyegzői öltözetükben!, ahogy az gazdagyermekekhez illett.

És itt idegen szoba és még bevégzetlen vihar néz be az ablakon, vak villámok kíséretével.

Csak talán azt nem tudták, hogy nagyobbak ma, mint lehettek volna a szabadság boldog idejében, hogy a szívük megerősödött az elnyomásban, megállapodott s a szentségre méltóbb, mint valaha.

Kinyílott a hálószoba ajtaja. Ott a fehér abrosszal letakart asztalon két gyertya között állt a kereszt. A plébános miseingben és stólával int a házasulandóknak, hogy lépjenek a szertartásra feldíszített szobába.

Hryc és Paraska felörvendtek, hogy az ő szegény, tilalomtól és elemektől fenyegetett esküvőjükön legalább ennyi fény és dísz volt.

Az éjjeli kaland után néhány hétig állandó gondíeli várakozásban élt Wiklinski apát. Különös fizikai gond volt ez, de a lelkiismeret elégedettségével járt, amely helyeselte a veszélyes kötelességet. Nyugtalanság és nyugalom egyszerre. Különleges, harcos lelkiállapot.

A fiatal plébánosnak, bár nem hanyagolta el lelki kötelességeit^ sok világi szokása volt. Ismerősei úgy értékelték, mint derék embert és jó barátot. Szerette a lovakat is, a kertészetet, a méhest, sőt a vadászatot is kedvelte. Gazdálkodott a plébánia földjén és kertjében. Otthon és a környéken úgy érezte magát, mint a sajátjában, szerette a parochiáját, nemcsak mint az apostoli misszió gondolatát, de mint szűkebb hazáját, mely teli van kedves emberekkel és megbecsülendő kényelemmel.

Evvel az egész kis világgal való viszonya attól az éjszakától kezdve bizonytalanná vált. Ha kiderülne, legalább is áthelyeznék egy más parochiára, vagy még sokkal messzibbre . . .

E lehetőség mérlegelése után néhány tervét megváltoztatta. Minek most párt venni a dereshez, minek az új bricska! Lehet, hogy nemsokára mindezt kon-