Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Weysenhoff József: Villámok alatt (ford. Surányi Júlia)

fiskálnák, vagy el kellene adnia. A fiatal Lewczuk-pár bizonyosan nem jelenti fel, a paphoz való ragaszkodásában Mártonná is megzabolázza csacskaságát, tanúk, adatok nincsenek ... De az ördög nem alszik.

A vihar után néhány nap múlva visszatértek a plébániára a cesndőrök.

Wiklinski ugyanazt a fizikai borzongást érezte a csendőrökkel, mint a viharral szemben, még akkor is, ha a fennálló rend ellen semmiféle kihágást se lehetett volna ráfogni. Most az egyszer azonban bátrabban fogadta őket, bár volt oka, hogy féljen tőlük.

Wiklinski plébánosnak ugyancsak szüksége volt idegei megerősítésére, mert a görögkatolikusok üldözése ebben az évben borzalmas volt s a nyár szokatlanul viharos.

E napokban mértföldnyire a mi falunktól uradalmi csűrök gyulladtak ki: látni lehetett, amint a szomszéd parochián a villám tűzszalaggal övezte a templom tornyát, beütött az ismert rabló kunyhójába, csodálatosan jelezve Isten haragjának irányát. Csak a mi falunkat kímélte meg eddig Isten. Csak zápor öntötte el a le nem aratott gabonát, de semmi baja nem lesz, mert már érett volt. Csak a falusi út változtatta meg irányát az állandó viharos égszakadás következtében, mely még a szenet is kimostál a bíró kamrájából s az öreg jávorfa, mely itt a szakadék mellett nőtt, gyökerestől szakadt ki és magaslatról-magaislatra zuhanva, most a híd alatt fekszik.

Egy hónapra a múltkori esküvő után újból vihar zúdult a plébániára, de a villámcsapások mintha gyengébbek lettek volna, vagy legalább is úgy tetszett Wiklinski apátnak. Breváriummal a kezében üldögélt a széken s minden erejével a földöntúli dolgokra kényszérítette gondolatát. Még vattát is dugott a fülébe.

A vihar ismét előreküldte mennydörgő előőrseit, melyek visszhangoztak a dombokon és villámrakétáit, melyek félelmetesen világították meg a> vidéket. A zápor kopogásából és sírásából hamarosan diadalzene nőtt, és a hatalmas erő mennydörgő századaival ide húzódott már a plébánia recsegő tetejéig.

S ismét a félelem legriadtabb perceiben erőszakos kopogástól visszhangzott a bejárati kapu.