Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Weysenhoff József: Villámok alatt (ford. Surányi Júlia)

rált, mint a fertőzöttektől, majd figyelmesen nézte a vándorokat.

Lewczuk megértette, derékban meghajolt, a leány ugyancsak. Azután egyenesen megállt, felsóhajtott és erősen, komoly hangon tette meg a vallomást:

— Igen,

keresztények vagyunk, a görög katolikus szertartás szerint.

— És

idejöttök hozzám, a latin plébánoshoz?

— Mi,

Lewczuk és Kunczewiczówna, azon elhatározással indultunk Galíciába hogy a mi papunktól kérjünk házasságot. Csakhogy a vezetőt, akivel mentünk, a csendőrök a határon elfogták, mi idemenekültünk a faluba az ismerősökhöz. Ezek mondották, hogy milyen jó Isten törvénye szerint élő pap van itt. Mi hát éjszaka elindultunk ide. Szándékunkat eltitkoltuk ismerőseink előtt. És amikor az Úr Isten mindent eltakaró vihart küldött, eljöttünk ide, lelkiatyánk lábai elé hajolni, hogy minket szent házassággal összekössön.

A pap sápadt lett s hailkan, mintha haílgatózótól félne ebben az egyedüllétben, vihar idején, megszólalt:

— Tudjátok,

hogy mi jár nekem azért, ha én megesketnélek? Szibéria, sem több, sem kevesebb.

— Tudjuk

kérem, irgalmas jó plébános úr. Nekünk szintén. De mivelhogy éjszaka van, olyan, hogy kutyát sem kergetnek ki az udvarra, nem fog tudni erről senki.

Wiklinski plébános felpattant.

— Nem

féltek Istentől, emberek? Keressetek görög katolikus káplánt. Én a saját bárányaim részére vagyok itt.

— Galíciába

most már nehéz eljutni, az itteni pópa pedig nem katolikus hitű. Mi is Isten bárányai vagyunk és a dolgunk sürgős.

A pap vonakodott, húzakodott, fel-alá járkált a szobában. A fiatal pár pedig állt, mint a másíthatatlan akaratnak erős kettős szobra.

— Hogyan

akarjátok? 'Itt még tanú sincs.

— Még

tanú nélkül is. Csak legalább papikéz kössön össze minket.

A pap állt, sokáig nézett az előtte katonásan kiegyenesedett fiatalok arcába. Azután kezével eltakarta szemét, lassan hálószobájába ment és betette maga után az ajtót.

Hryc és Paraska magukra maradtak. Hallgattak és még egymásra sem néztek. Csak a közös gyönyörű