Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Osváth Tibor: Éjjel az ivóban

Gazdasszony: Ne szidja az esőt, mert mindjárt kihajítom innen. Drágába van e nekünk.

Egyik pesti ú r: Tiz pengőért esik, vagy húszért? Gazdasszony (komolyan): Ne tréfálkozzanak, mert mindennél gurigázhatnak ebben a keserves világban, csak az emberélettel nem.

Detektív: Na., na. Emberélettel? Mi köze az esőnek az emberélethez?

Gazdasszony: Mi köze? Azt kérdi, mi köze? Hát ha nem tudják, hát mindjárt megmondom. (Detektivhez.) Maga ismerte az öreg Törököt? Nahát. Az öreg Töröknek harminc hold földje van. Olyan tehenei vannak, hogy csuda nézni. Olyan disznói vannak, hogy csuda nézni. Oszt vetése vót a tavasszal, hogy csuda vót nézni. Sült, sült a vetése a nagy hőségben, az övé is úgy, mint a többié, mint a parázsra tett krumpli. Az öreg Török végérvényesen elkeseredett. Először csak mondogatott és morgott, azután káromkodott, mint a bűnbe esett pap. Mind nem használt. Azt mondja a múltkoriban, mikor is, tegnapelőtt Cserjés Mihálynak. Ott állt a kapufélfának támaszkodva, úgy estenden, oszt csupa sárgának látta a képét, aki látta. Azt mondja, hogv: „szomszéd már látom itt valami nagyot kell cselekedni, külömben megdöglünk éhen mind egy szálig a télen." Ezt mondta tegnapelőtt. Ma hajnalra kiment a fődjére, oszt a kunyhója keresztfájára felakasztotta magát. Igen. (Egyik pesti úrhoz) Hiába dülled úgy a szeme az úrnak. Hajnalba) felakasztotta magát, délre eleredt az eső, oszt nézzék meg, hogy ömlik azuta.

(Mindnyájan hallgatnak.)

Detektív (megcsóválja a fejét és mérgesen felhörpinti a spriccerét.)

Éjjeli ő r (a cipője orrára mereszti a szemét s botjával a padlódeszkát ütögeti.)

Vasutas (kerekre rántja szemeit és előre botorkál.) Meghalt?

Gazdasszony: Meg bizony. Tizenegy óra körül találták meg. Annyi idő alatt háromszor is halálra akaszthatta magát.

Vasutas (összecsuklik a válla és billegve igyekszik újra a fal mellé állani.

Gazdasszony: Igen. Hát csak azir mondom. (Szünet.)