Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Osváth Tibor: Éjjel az ivóban

pal. (Dühösen felugrik.) Hiába, nem hagyják az embert lefeküdni. Ezek a bitangok, ezek a baglyok, ezek a léhütők. (Nagyot vág tenyerével a kiszolgáló pult bádoglapjára és a hátsó ajtó felé robog.)

Egyik pesti úr (ijedten): Hova megy? Kocsmárosné aranyos, hova megy?

Gazdasszony: Hova megyek? Hova megyek? Nárittyenbe megyek zabot hegyezni. Hova mennék? Hát belevágok vagy tíz tojást a serpenyőbe, hisz itt döglenek meg a szememláttára. Hisz olyanok, hogy rossz rájuk nézni. Hisz látom magukon, hogy nem ettek dél óta. Baglyok, léhütők, gazemberek, bitangok. Éccaka csavarognak, ahelyett, hogy az asszony mellett melegednének. Ezer szerencséjük meguknak, hogy dél óta esik az eső, oszt most jókedvemben vagyok. Külömben tőlem kesztyűbőrt árulhatnának az irhájukból. (Kimegy és bevágja maga után az ajtót.)

Két pesti ur (megkönnyebbülten belevetik magukat az első két székbe): Na látja. Brávó. Éljen.

Éjjeli őr (becuppog az ajtón): Hüh az Istenit ennek az esőnek. Mán a ködökömig vizes vagyok. (Rázza magát, mint a vizes dézsába esett kutya, körülnéz, meglátja a két pesti urat.) Jó estét (A detektív félé hajlik) Jó estet rendőr úr.

Detektív: Jó estét. (Issza nyugodtan a spriccerét.) Részeg vasutas (szemébe húzott sapkával bebotlik az ajtón): Hup-hup, na hát én keservesen eltévedtem . . . eltévedtem. Most csak annyit tudok, hogy olyan helyen vagyok, ahun nem esik az eső. Kedves urak és felebarátok, azt mondják meg nekem, merre van itt az állomás?

Detektív: Nehát ilyet se láttam még. Vasutas, oszt nem tudja merre van az állomás?

Vasutas: Hát honnan tudjam, mikor még soha se jártam itt.

Detektív: Most csak úgy az égből pottyant ide éccaka idején, mi?

Vasutas (bambán nevet): He—he—he az esővel mi? Úgy gondolja? Az égből? He—he—he.

Gazdasszony (szélsebesen ront be: két tányért hoz és evőeszközöket): Mi az Istennyilát! Mán megint többen vannak?

Vasutas: Nizzed mán, még asszony is van itt. Huphup.