Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája
Bibő Lajos: Regény — Helyes — hagyta rá Feri. Bementek az üzletbe, Feri kifizette a kalapot. Körüljárták a Belvárost. Feri félkocsiderékra való holmit összevásárolt Juliskának. Visszamentek a szállodába. Juliska felvitette a csomagokat a szobájába, azután autóba- ültek és áthajtattak Budára. Jó órát kószáltak, a Jánoshegyen megebédeltek. Feri még megmutatta Juliskának a Bazilikát, és az Országházat, végigkocsiztak az Andrássy-utonl és a Stefánián. Juliska előtt álomnak tetszett mindaz, amit látott s amit az elmúlt órák alatt átélt. Még sohasem fordult elő, hogy úgy beszélt volna Ferivel, mint ma, s maga is csodálkozott azon a hirtelen változáson, amin tegnap óta átment. Amikor később átöltözött és lejött, hogy átmenjenek a Budai Színkörbe, Feri nem állta meg, hogy meg ne jegyezze: — Azt szeretném csak tudni, kitől tanultál öltözködni — mondta őszinte elismeréssel. Juliska muszlin ruháját vette fel. A világos harisnya és a csaknem színtelenül halvány hamvasszürke kis cipő, meg a fehér kalap, a ruhával együtt tökéletes egészet alkotott. A nyakán ott csillogott a bogárzöld gyöngysor, arcára és szőke hajára puha bársonyt lehelt az esti fény. Végignézték az előadást, aztán kimentek a Margitszigetre megvacsorázni. Feri még sohasem érezte magát olyan büszkének, mint ma. — Aztán ne nézz se jobbra, se balra — figyelmeztette hízelegve Juliskát —, ma egészen az enyém vagy. Figyelj csak oda, hogy bámulnak most is rád. — Téged bámulnak, nem engem. — Miért szerénykedsz ? Hozták a vacsorájukat. Juliska megvárta, amíg a pincér elmegy. — Azért — felelt mosolyogva —, mert igy kislányos. Mindenki azzal kérkedik, amire a legbüszkébb. Ti férfiak a gyávaságé tokkal, mi falusi ártatlanságok a szendeségünkkel. Feri öntött egy kevés pezsgőt a poharába. — Ravasz feleleteket adsz, az bizonyos. Szóval az örök fegyver. Az a bizonyos előre megfontolt ártatlanság ? — Úgy van. Okos lány meg okos asszony gyerekekkel szerbben s zabadszáju, vakmerő és kacér, férfiakkal szemben pedig angyalnak teleti magát. Bele-belekóstolt a pezsgőbe és nevetett, amikor a poharuk kocintás közben összecsendült. Elemében volt és most már ő kérdezte Ferit. — Sokat mulattál azelőtt is?
