Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Bibó Lajos: Regény

tatták az okát. Beértek azzal, hogy a vonat ringatja őket. Viszi vissza, a régi házba, az öreg faluba, — haza Rabára.

Boldog, nyáresti fáradtsággal szálltak ki Pesten a vonatból. Autóba üllek, s az egyik dunaparti szállodába hajtattak.

Feri két Dunára néző szobát nyittatott, kiállította a bejelentőlapot, aztán a szobájába kisérte Juliskát.

— Aludj jól, Katicabogár — köszönt el tőle az ajtóban.

— Aztán reggel majd megbeszéljük a holnapi programmot.

— Szép álmokat neked is.

— Jó éjszakát !

— Jó éjszakát !...

Másnap meglehetősen4 későn ébredtek. Tiz óra felé járt az idő, amikor Feri bekopogott Juliskának.

— Felkeltél ?

— Rögtön kész leszek — szólt ki Juliska.

Lementek és kiüllek a forraszra. A Duna csendes volt. Ittotl füstölt csak egy hajókémény, a Vásárcsarnok felől egy kis propeller igyekezett fölfelé a folyón. A napfény szétterült a viz feleit és a szőke sugarak ezüstszínűre festették a túlsó partról idenéző hegyeket.

Amikor megreggeliztek, Feri megkérdezte :

— Budát járjuk körül, vagy pedig meg akarod nézni a kirakatokat ?

Juliska röstellte bevallani, hogy akármennyire kiváncsi is Budára, az utóbbi most mégis jobban érdekli.

— Ahogy neked tetszik — mondta határozatlanul.

— No jó — emelkedett fel Feri — hagyjuk akkor Budát délutánra.

Végigmentek a Váci-utcán. Juliska nem győzött ámulni. Nem a pazarság, nem a pompa ragadta el, hanem a választékosság. Egy kalapüzlet előtt megállották. Juliska rámutatott egy fehér kalapra. -"i

— Ez szép. A többi is kifogástalan k i p, de valamennyi között ez a legszebb.

Feri megkérdezte tőle :

— Milyen ruhát hoztál magaddal ?

— Te még nem láttad. A sok fodros muszlin ruhámat.

— Illik hozzá ez a kalap?

Juliska a szemével intett.

— Illik. Csakis ilyen kalap illik hozzá.

— Megvegyük ?

Juliska a kalapra pillantott. A kisértés olyan erős volt, hogy nem tudott ellenállni.

— Nem bánom. Megvehetjük. De az én pénzemből, nem tiedből.